|
|
|
|
Szociáldemokraták megegyezése
|
München, 1989. augusztus 9. (SZER, Magyar híradó) - Megegyezett a Szociáldemokrata Párt két szárnya. Pécsi Vilmos kommentálja a hírt: - A demokrácia minden magyar és külföldi híve egyaránt örül a hírnek, hogy a magyar szociáldemokraták végre felhagynak az áldatlan testvérharccal, összebékülnek, kidolgozzák a pártprogramot, november elején kongresszust rendeznek. Más szóval: igyekeznek behozni azt a politikai lemaradást, amelyet a széthúzás okozott. A szociáldemokraták remélhetően végre csakugyan tudomásul veszik, hogy ennek a nagy múltú, százéves, patinás pártnak történelmi küldetése, hivatása van. Megmaradt politikai tőkéjét nem lehet tovább herdálni, elvi-politikai álérvek mögött folytatott személyeskedő, kicsinyes pozícióharcokkal. A hazai politikai csoportosulások közül - kivéve az MSZMP-t - egyedül a szociáldemokrata mozgalom mögött áll jelentős nemzetközi támogatás: a több mint 50 demokratikus munkáspártot tömörítő Szocialista Internacionálé. A magyar szociáldemokratáknak egységesként kell jelentkezniök ennél a szervnél, hogy hathatós támogatására igényt tarthassanak, és addig nem is számíthatnak meghallgatásra, amíg a pártegységet valóban létre nem hozták. Az Internacionálé-tagság egyúttal egyetemes magyar érdek is. Hiszen számos szociáldemokrata párt - például a spanyol, a svéd, az osztrák - egyúttal kormányzópárt is, és egyáltalán nem közömbös, hogy nemzetközi fórumokon hogyan foglalnak állást a Magyarországot érintő kérdésekben. (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- Szociáldemokraták megegyezése - 1. folyt.
|
A magyar szociáldemokraták e belső problémáik rendezése közben egy pillanatra sem téveszthetik szem elől a hazai demokratikus kibontakozás, átalakulás előtt álló külső és belső akadályokat. A magyar belpolitika nem valaminő légüres térben folyik. Ellenkezőleg. Egyre inkább odafigyelnek rá közel és távol. Szaporodik a kritika és a kifogás. Egy, az országért és népért felelős szociáldemokrata politika nem tévesztheti egy pillanatra sem szem elől az adott realitásokat, bármilyen terhesek is azok. Az ország kényszerű, de tényszerű külpolitikai, gazdasági, katonai kötelékeit - más szóval: az átalakulás lehetőségének a határait. A demokráciát senki sem az anyatejjel szívta magába. A magyar népnek történelmi okokból nincsenek tartós demokratikus hagyományai. Szinte tanulnia kell a demokráciát. A demokratikus átalakulás alapvető érdeke, hogy a szabad légkörbe ne vegyüljenek olyan hangok, amelyeket kívül vagy belül félre lehet érteni és érveket lehet belőlük kovácsolni a demokrácia ellen. A szociáldemokratáknak politikai szövetségesekre van szükségük és ezeket ott kell keresniök, ahol maga a párt is áll: a demokratikus középbalon. Meg kell érteniök a magyar progresszió híveinek, a polgári radikálisoktól és liberálisoktól egészen a reformkommunistákig, hogy összefogásra, a szélsőségektől való elhatárolódásra van szükség. A valódi demokrácia egyik fontos kristályosodási pontja pedig a szociáldemokrácia. Egy olyan szociáldemokrata párt, amely büszke munkáshagyományaira, munkásosztályért folytatott évtizedes harcaira, amelyik immár nem osztály- hanem néppárt. (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- Szociáldemokraták megegyezése - 2. folyt.
|
Munkás gyökereit természetesen nem vágja el, viszont tevékeny részt vállal a dolgozók érdekképviseletéből is. A nyugati testvérpártok, amelyek régen megváltak a marxizmustól és reformista pártok lettek. Azt várják, hogy magyar elvbarátaik nem engedik át másoknak a dolgozók érdekvédelmének képviseletét. Úgy látszik - és a magyar demokrácia minden híve őszintén reméli -, hogy a Szociáldemokrata Párt végre kigyógyul az újjászületést követő gyerekbetegségekből és hamarosan elfoglalhatja az őt megillető helyet a magyar demokrácia alakítói és védelmezői közt. +++
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|