|
|
|
|
Jelcin és a pártortodoxia
|
London, 1989. augusztus 9. (BBC, Panoráma) - Bár a nemzetiségi problémák nem engedik elfeledtetni magukat a Szovjetunióban, jelenleg a dogmatikusok szemében a legnagyobb szálka: Borisz Jelcin újabb kihívása foglalkoztatja a pártköröket. Nagy megbotránkozásukra - ugyanis Jelcin a svéd sajtóban bírálta Gorbacsov elnököt és Rizskov miniszterelnököt. Donald Ama(?) hírmagyarázata az ügyet átfogóbb összefüggéseiben vizsgálja. Milyen megosztottságot teremtenek a reformok a szovjet pártban? - Borisz Jelcin nem az egyetlen, akinek példája bizonyítja, hogy a glasznosztyjal leáldozott a magánvéleményeket a pártvonalnak alávető engedelmesség korszaka a Szovjetunióban. Jelcin persze híres szókimondásáról, és a nyugati sajtónak és rádiónak adott nyílt interjúiról. De nem ő az egyetlen példa. Több kommmunista képviselőtársa is csatlakozott hozzá, radikális, a kormányt tettekre serkentő parlamenti csoport létrehozásában. Ez a csoport jellegében ellenzéki, noha kommunista füleknek e szó szentségtörés, és hivatalosan nem is engednek kimondott ellenzéki csoportnak teret. Még a másként gondolkodás iránt igen türelmes Mihail Gorbacsov is helyteleníti ezt a kezdeményezést. Most Jelcin azzal koronázta eddigi bírálatait, hogy a legfontosabb stockholmi lapban: a Dagens Nyheterben cikket írt - a szovjet államelnököt és Rizskov miniszterelnököt bírálva. A két vezetőnek nincs világos koncepciója arról, hogyan lehet kijuttatni az országot a gazdasági és anyagi válságból - ez a fő tétele. - A Financial Times stockholmi tudósítója részletezi a cikket a lap mai számában. Mit ír tehát Jelcin? (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- Jelcin és a pártortodoxia - 1. folyt.
|
- Gorbacsov szociális politikája túlságosan homályos - különösen ha tekintetbe vesszük, hogy becslések szerint 48 millió szovjet lakos él rendkívül alacsony életszínvonalon. A szovjet parlament nem tesz igazi lépéseket ahhoz, hogy átvegye a hatalmat a kommunista párttól. Pedig a párt a társadalomnak csupán részét alkotja, a pártnak csak 20 millió tagja van, míg a szovjet társadalomnak 280 millió. A Legfelső Tanács ülése rosszul volt előkészítve és rosszul volt szervezve. Ez nem volt véletlen. Valahányszor valaki érdekes és merész érvekkel állt elő a vitában, nyomban megszólalt egy beszervezett felszólaló, aki megpróbálta a vitát más irányba terelni. A párt felelősséggel tartozik a választott parlamentnek, az ország legfelső testületének. A parlamentnek joga van kérdőre vonni a pártot ha az túllép a törvényességen - de nem szabad beavatkozni a pártéletbe, ha a párt törvényesen cselekszik. Ez az egyetlen garancia arra, hogy ne essünk vissza a múltba, a személyi kultuszba, és más negatív, drámai és tragikus vetületeibe országunk történelmének. - Így összegzi a Financial Times stockholmi tudósítója Jelcin bírálatát. E kitérő után vissza Donald Ama hírmagyarázatához: - Jelcin cikkét a múltban olyan rettenetes bűnnek tekintették volna, melyet feltétlenül ki kell zárni a pártból, hiszen az ember felülre nem bírál, csak alulra. Mi történt tehát a pártegységgel és a pártfegyelemmel? A Legfelső Tanács első ülése máris megbontotta a párt sorait. Olyan bírálatokat hallott e tanácskozásokon, melyből világos lett, hogy befellegzett mindannak, ami régen bizonyos volt. A Központi Bizottság rendkívüli ülésén pedig kiderült, hogy bizalmi válság van a felső vezetésben. Még Rizskov is kénytelen volt feltenni a kérdést: kié a hatalom? A párté, a kormányé vagy a parlamenté? Jelcin tudja, hogy mit feleljen. Ő és csoportja el akarja törölni az alkotmány hatodik törvénycikkét - és ez által véget vetne a párt vezető szerepének az országban. Válasza az: a hatalom a parlamentet illeti. (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- Jelcin és a pártortodoxia - 2. folyt.
|
A Központi Bizottság rendkívüli ülésén azonban kiderült az is, hogy egyesek részéről milyen ellenállásba ütközik a párt hatalmának feladása. Sokan élesen bírálták a szovjet hírközlő szerveket, melyek szerintük aláássák a párt tekintélyét. Egyikük pedig odáig ment, hogy azzal vádolta az új parlamentet: túlságosan nagy demokráciát fitogtat. Pontosan ez a magatartás az, mellyel szemben Gorbacsov maga is síkraszállt, amikor a pártapparatcsikok ellen felemelte szavát. A Központi Bizottságban egyesek most megpróbáltak a múlt régi, bevált módszereihez folyamodni. Helyre kell állítani a pártfegyelmet, meg kell zabolázni a sajtót, újra pártegységet kell teremteni - kiáltották. Gorbacsov óvatos álláspontra helyezkedett, arra, hogy a pártegységet csak nyílt vitával lehet megvalósítani. Főideológusára, Vlagyim Medvegyevre hagyta, hogy lefesse a zord képet: mit jelentene a visszatérés a cenzúrához és a vasfegyelemhez. Óvakodjanak attól - intette Medvegyev hallgatóságát -, hogy ösztönszerűen reagáljanak a nonkonformizmusra. Manapság nem lehet a közvélemény semmibevételével hozni döntéseket, és a tömegkommunikációs eszközökre igenis szükség van e közvélemény alakításában. A glasznoszty korlátozása egyenlő lenne a lakosság bizalmának elveszítésével. Medvegyev stílusában szinte nyoma sem volt pártfrázisoknak. Azt az új realizmust tükrözte, amihez a lojális párttagoknak hozzá kell szokniuk a párt új identitásának, új szerepének és új önbizalmának megteremtési módjait keresve. Választaniuk kell, türelem és véleménykülönbségek még akkor is, ha ez kihívás a párttal szemben, ez megújúlást és sikert hozhat, avagy a régi pártönkényuralom, ami elidegenedést és annak a pereesztrojkának a kudarcát - amit az ország felépülése érdekében dogmatikusak és radikálisak, egyaránt szükségesnek tartanak - így Medvegyev. (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- Jelcin és a pártortodoxia - 3. folyt.
|
Más kérdés, hogy ezt belátják-e végül is a megrögzött maradiak? Ha igen, akkor a jövőben csak egyet tehetnek: ha Jelcin nevét hallják, nagyot nyelnek. - Jelcin cikke és a szovjet kommunista párt tagjainak és vezetőgárdájának dilemmája: reformok, és - ha nyögve-nyelve is: tolerancia - avagy vasfegyelem, és a peresztrojka kudarca. +++
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|