|
|
 |
|
 |
A magyar gazdaság gyorsmérlege
|
München, 1989. augusztus 8. (SZER, Magyar híradó) - Az év első
felének gazdasági gyorsmérlege: az egész évre 20 milliárd forint
költségvetési hiányt terveztek be, vagyis ennyi lett volna a
megengedett állami túlköltekezés. Ezt a kormány alaposan
túlteljesítette, mert a deficit már félév alatt majdnem a duplájára,
39 milliárd forintra emelkedett. Az Országos Tervhivatal jelentéséből
az is kiderül, hogy az állami ipari szektor termelése másfél
százalékkal esett vissza az előző évihez képest. Jó hír viszont, hogy
a kemény valutában lebonyolított áruforgalom 150 millió dolláros
többlettel zárta az első félévet, és ez még akkor is kedvező, ha
ebben a magyar gazdaságtól független tényezők is szerepet játszottak,
például a dollár megerősödése.
A kormány a költségvetési hiányon pénzügyi megszorításokkal
igyekszik segíteni, másszóval: a kormány pénzelvonásokkal akarja
betömni a költségvetés hézagait. A pénznek a gazdaságból történő
kiszivattyúzása azonban kényszerhitelezésre szorítja a vállalatokat.
Az eredmény: a vállalatok 64 milliárd forinttal tartoznak egymásnak.
Ennek hátteréről és jelentőségéről Vadász Jánost, rádiónk gazdasági
szakértőjét kérdezem.
- Nyomban válaszolok rá, csak még engedd meg, hogy egy pillanatra
visszatérjek arra, amit a konvertibilis áruforgalom többletéről
említettél: ez valóban örvendetes, bár elég szerény méretű -, a baj
az, hogy sokszorosan meghaladja a fizetési mérleg idei vesztesége,
amely jelenleg 920 millió dollárnál tart.
Rátérve a kérdésre, mi a sorbanállásnak az oka? Az oka egyrészt
az, hogy a vállalatok pénzügyi helyzete valóban borotvaélen van, a
kereslet nem emelkedik, az elvonások pedig - mint Te is említetted -
növekszenek, a költségek is emelkednek. (folyt.)
1989. augusztus 8., kedd
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság - 1. folyt.
|
Ok maga a sorbanállás is - szóval egy hólabdaszerű hatás - hiszen
sok vállalat éppen azért nem tud fizetni, mert maga is vár a pénzére.
És ok a - nem tudom másképp mondani - ok a dzsungel törvénye, amely a
vállalatközi kapcsolatokban Magyarországon gyakran érvényesül.
Egyszerűen úgy, hogy az adós késve, vagy egyáltalán nem fizet. És
sokszor azért nem fizet - nem azért mert nem tud fizetni - azért nem
fizet, mert az adóssal szemben a szállító kiszolgáltatott helyzetben
van. Például az adós egy nagyvállalat és a szállító egy
kisszövetkezet. Sajnos erről van szó, itt tartunk. És ok a
bizonytalanság, a bizalmatlanság, a tájékozatlanság légköre, amely
körülveszi a vállalatok közötti kapcsolatokat.
Most jellemező az, hogy a négy évvel ezelőtt bevezették a váltó
intézményét Magyarországon, és akkor azt remélték az illetékesek,
hogy a sorbanállást - mely már akkor is krónikus jelenség volt -
ezáltal leépítik, hiszen a váltóval - mint tudjuk - fizetni (...).
Csakhogy kiderült, hogy többnyire nem állítanak ki váltót, mert ez
arra kényszerítené az illetőt, hogy - mondjuk hat hónapon belül -
feltétlenül fizetnie kell, nincs mese. De ki tudja azt, hogy mi lesz
hat hónap múlva? - erre nem mernek vállalkozni, és jellemző módon
sokan nem is kívánják elfogadni a váltót, mert nem ismerik az adóst,
aki kiállítaná, nem ismerik a pénzügyi fizetési helyzetét:
bizalmatlanok. Tehát ez azt mutatja, hogy hiába vezetik be a
piacgazdaságnak az egyes jellegzetes eszközeit, mint például a váltót
is, ezzel nem megyünk sokra, hogyha maga a piac nem kezd működni, a
piaci viszonyok nem lépnek működésbe.
- Köszönöm a beszélgetést, Vadász Jánost hallották. (folyt.)
1989. augusztus 8., kedd
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság - 2. folyt.
|
A francia Liberationban is megjelent az HVG-ben napvilágot látott
írás, amelyet szerzőként Bauer Tamás és Tardos Márton közgazdász, Kis
János filozófus - mindhárman a Szabad Demokraták Szövetsége országos
tanácsának tagjai - valamint Rég István gazdaságtörténész és Soós
Károly Attila közgazdász írt alá. A budapesti telefonvonalon Tardos
Mártont kérem, hogy foglalja össze a cikk lényegét.
- Azt sejtjük ki, hogy a magyar gazdaság jelentős átalakulás
előtt áll, és ezt az átalakulást a társadalom támogatása nélkül
végrehajtani nem lehet. De a támogatás előfeltétele, hogy az
átalakulás időszakában az életkörülmények jelentős romlása ne
következzen be. Éppen ezért Magyarország a nyugati gazdasági körök
együttműködését igényli a következő évek gazdaságpolitikájában.
Magyarország képes lenne az adósságszolgáltatás zavarmentes
kifizetésére, de valószínű, hogy ez olyan jelentős nyomást gyakorolna
a magyar társadalomra, hogy közben a privatizálás, a szerkezeti
átalakulás által igényelt változásokat nem tudná sikeresen
megvalósítani. Illetve, ha ezen változások és a kamatfizetési
kötelezettségek együttes teljesítésére kerül sor, akkor az olyan
jelentős belső feszültségeket eredményez, amely a társadalmi
folyamatok szempontjából egészségtelen lenne. +++
1989. augusztus 8., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|