Rendszerváltás és az MTI

	Rekontra a hondurasi csúcson
Budapest, 1989. augusztus 8. kedd (MTI-Panoráma) - Kudarc helyett alkuval végződött a többször is elhalasztott közép-amerikai csúcsértekezlet. Olyan dokumentumra került az öt elnöki kézjegy, amely talán közelebb visz az esquipulasi béketerv megvalósításához. A hondurasi egyezség nyomán - úgy tünik - két szék között a pad alá kerültek a managuai kormány ellen harcoló kontrák. Nehéz helyzetük az utóbbi hetekben súlyosbodott - fő támogatójuk, az Egyesült Államok ugyanis a rugalmas elszakadás taktikáját követve először csak azt hangoztatta, hogy bármi áron segíti a sandinisták elleni harcukat. Idővel finomult az amerikai álláspont és a csúcsértekezelet közeledtével már csak azt mondták: még ne szereljék le a kontrákat: csak akkor, ha bebizonyosodik, hogy valóban tiszta választásokat rendez a nicaraguai kormány. Managuában eközben felgyorsították a párbeszédet az ellenzékkel, s a csúcs előestéjén - az utolsó pillanatban - sikerült rekontrázni, vagyis kölcsönös engedmények árán megállapodni a nicaraguai belső demokratizálás egyes kulcskérdéseiben. Jó taktikai húzásnak bizonyult, mert Ortega elnök már ezzel az egyezménnyel a tarsolyában utazhatott a hondorasi találkozóra. A háromnapos csúcs végén aztán érthetően elégedetten vonult ki a tengerparti szálloda balkonjára, felemelt két kezével jelezve: mégiscsak mi győztünk Dehát mit ér ez a győzelem, mit hozott a hondurasi alku? Vélhetően békét Nicaraguának és az ugyancsak polgárháború sújtotta Salvadornak. Az egyezsség lényege a februári csúcs döntéseit megvalósító egyfajta menetrend: kilencven nap a kontrák lefegyverzésére, hazateleepítésére illetve harmadik országba való távozósuk megkönnyítése. Ortega ennek fejében belement abba, hogy a hágai nemzetközi bíróságon elejti a Honduras elleni vádat és folytatja az ellenzékkel megállapított demokratizálási programot. Az egyezkedés egyébként csaknem megrekedt, mert a salvadori elnök végig kitartott az amerikai suggalatra régóta képviselt ,,kontrák=salvadori gerillák,, poziciónál, vagyis ragaszkodott ahhoz, hogy a Farabundo Martí Nemzeti Felszabadításai Front (FMLN) nevű baloldali szervezet emebereit is fegyverezzék le, akárcsak a sandinista rendszer ellen harcoló kontrákat. Végülis megelégedett azzal, hogy kezdődjenek tárgyalások a kormány és az FMLN között a tíz éve tartó és már hetven ezer áldozatot követelő polgárháború befejezése érdekében.(folyt.) 1989. augusztus 8., kedd 10:57
Vissza »