|
|
|
|
Az élelmiszeripar nehézségei (1. rész)
|
1989. augusztus 7., hétfő - Az utóbbi napokban helyenként átmeneti jellegű húshiány adódott. A szakértők szerint ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem csupán a húsipar romló helyzetéről van szó, hanem az egész élelmiszeripar általános nehézségeiről. A kulcsfontosságú ágazat helyzetéről vitaanyagot készített a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület (MÉTE) közgazdasági szakosztálya; erről adtak tájékoztatást Csávás Sándornak, az MTI munkatársának.
Ahhoz, hogy ez az ágazat megőrizhesse a magyar gazdaságban betöltött kulcsszerepét, egész sor területen változtatni kell az eddigi gyakorlaton - hangsúlyozza az elemzés. Az összegzés az általánosságban ismert tényeken túl - vagyis, hogy az árolló az élelmiszeripar rovására - kritikusan szétnyílt, és a világpiacon is az élelmiszeripart sújtotta leginkább a cserearányromlás, miközben az ágazat valutaszerző szerepe meghatározó a magyar gazdaságban -, figyelemre méltó új megállapításokat tartalmaz. A tanulmány szerzői kiemelik, hogy az utóbbi 6-8 évben az élelmiszeripar nyereségtömege ugyanazon a szinten - évi 12-15 milliárd forint - körül ingadozik. A merev árrendszer következtében az ágazatban nem képződött úgynevezett inflációs nyereség, ami más népgazdasgi ágazathoz viszonyítva hátrányt jelent. Ilyen körülmények között az élelmiszeripar nettó árbevételének eredménytartalma 1980-87 között igen alacsony volt, még az 5 százalékot sem érte el. A jövedelmezőségi mutató az egyes élelmiszeripari szakágazatok között nagy eltéréseket mutat: rendkívül alacsony például a hús-, a tej-, és a malomiparban, viszonylagosan magas az üdítőital-gyártásban és dohányiparban. Az előrejelzések szerint 1989-ben az ágazat pénzügyi helyzete tovább romlik, a fokozódó elvonások miatt. Így a nyereség mintegy egymilliárd forinttal lesz kevesebb az előző évinél. Arra, hogy miképpen húzható ki az ágazat kátyúba jutott szekere, a koncepciót kigolgozó szakértők választ is adtak. Szerintük az agrárreform és az élelmiszeripari reform elválaszthatatlan egymástól. Ez biztosíthatja ugyanis azt, hogy az élelmiszerfeldolgozás - mind a belföldi, mind az exporttermelés terén - a versenyszférába tartozó tevékenység lehessen. Bár az ágazati reformelképzelések még egyáltalán nem kiforrottak, azonban elkerülhetetlennek látszik, hogy a tömegáru termeléséről át kell térni a piaci igényekhez jól igazodó minőségi termékek előállítására. (folyt.köv.)
1989. augusztus 6., vasárnap 22:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|