Rendszerváltás és az MTI

	Erdélyi palackposta
München, 1989. augusztus 6. (SZER, Földközelben) - A következő levelet erdélyi palackpostaként Érdligetről kaptuk: - 1989. július 6-ikán érkeztem meg a valamikori Bánátban lévő Lugos, Temesvár városokból. A közvetlen környezetben, de az általános érintkezésben sem tapasztaltam gyűlölködő, ellenséges hangulatot. Mindenki munkája előtt reggel 4-5 órától a munkakezdésig sorban áll a napi szükségleteiért. Vagy kapja, vagy családtagja folytatja, majd munkavégzés után - ha addig az áru meg nem érkezett - visszaveszi a sorbanállást. A délután séta arra szolgál: kutatni, hogy hol van sorállás és mit fognak osztani. Letargikus beletörődéssel működik, sőt "csak rosszabb ne legyen" is elhangzik. A sajtó tele van dicshimnusszal a dolgok menetét illetően. Na lám, kifizettük az adósságot. Ottlétem alatti kongresszusi beszédét a nagy vezetőnek negyvennégyszer, viharos felállással, vastapssal kísérték. A sajtó ezzel és a munkára való buzdítással van tele. Külföldi hírek, események közlése, megtárgyalása ismeretlen. Nem politizálnak. Nem vitatkoznak. A menetrend készen van. A német kisebbséget eladták, a magyarok 50 év múlva kipusztulnak. Ceausescu egy indiai jós szerint 120 évig fog élni. Addigra, ha nyomorogva is, de megépül az egységes román nemzeti állam. A tervet mi sem zavarja, csendben, de vak következetességgel hajtják végre. Így Szapárifalva, Lugos közeli tiszta református magyar, valamikori 1890-es telepes nagyközség, szülőfalum is a kiszemeltek között van. Dombra épült, széles, két sor akáccal díszített szabályos útjaival, virágzó bánáti község volt. Ma közigazgatása, postája elvéve, vasútállomása átszínezve a szomszéd román falura. Összevonva Kostély, Szilha, Perul községekből közigazgatva tengődik. (folyt.) 1989. augusztus 6., vasárnap
Vissza »

	- Erdélyi palackposta - 1. folyt.
Jellemzőül: az akácok kiírtva - helyette román szokás szerint jó pálinkát adó szilvával telepítve. Folyik is a pálinkafőzés kicsiben, mert községi kifőzés nincs, de annál több a házi. A túlterhelt lelki vezető egyben Karánsebes és Oceul Rossu (?) városok papja. Bár fiatalember, de erővel, idővel és idegekkel nem győzi. A templom körüli hársfákat kiírtatták. Hamis indokul megállapítva, hogy a gyökérzete árt az építménynek. A temető kerítésének felújítása is elmaradt - dacára az eredményes gyűjtésnek. Most a templom lebontása van soron, mert a vakolat is hullik már róla, így hivatalosan statikai okok miatt - mivel a hársak a szélvihartól nem védik - lebontásra szorul. A templom az 1890-es években a tiszai árterületről állami szervezéssel és költséggel - tehát tervszerű telepítéssel - épült kőépület, amely egy kisebb alföldi városnak is dísze lehetne. De lám, hullik a vakolat. Csak lebontani lehet. Buldózert neki Közben a híveknek, az elárvult magyarnak, magát kisírni sem szabad. Fenti közlésemet mint palackpostát indítom azzal a reménnyel, hogy valahol csak célba ér. +++ 1989. augusztus 6., vasárnap
Vissza »