|
|
|
|
A hallgatóé a szó
|
München, 1989. augusztus 6. (SZER, A hallgatóé a szó) - Jó napot kívánok. Magyarországon ez volt az első alkalom, hogy egy amerikai elnök ide látogatott. Na most, hát nekem is feltünt, hogy amikor nálunk legutóbb itt volt Gorbacsov, tehát annak nem rendeztek ilyen nagy ünnepséget, és a nép nem is így fogadta, mint az amerikai elnököt. Na most, nekem is és a többieknek is, tehát a munkatársaimnak is, mert nagyon sokan vagyunk ilyen szakmunkások, hát akik egyetértenek a Fidesz-szel, hogy az amerikai elnököt, tehát a nép tapsolta és éljenezte. De úgyhogy tiszta szívből, nem úgy, mint a Gorbacsovot. Mert mikor Gorbacsov itt volt nálunk, Magyarországon, hát akkor mi volt, csak egy olyan előre kitervelt valami, na kérem, így fogadjátok, így fogadjátok, aztán kész. Előre kitervezett módon volt az, amikor itt volt nálunk Gorbacsov, nem úgy, mint az amerikai elnöknél, és lehet érezni azt a különbséget, hogy a Gorbacsov elnök, tehát politikailag... nem akarok ebbe belemerülni. Halló - Igen, hallom Önt tessék beszélni nyugodtan. - Nem akarok ebbe belemerülni úgy politikailag. Tehát lehet érezni azt a különbséget, hogy az amerikai elnök... Tehát lehetett látni a tévében is, hogy... Sőt néztem is a családommal, feleségemmel is, hogy azt a tiszta szívvel lélekkel adta elő azt azt a beszédét a magyar néphez, és ez szóval bennünket és a feleségemet is annyira meghatott, szóval annyira jól esett az a tiszta igaz szívből jövő mondat a magyar néphez, úgyhogy hát ezt szinte lehetetlen elmondani, nem úgy mint... Szóval nem akarok annyira belemerülni politikailag, de azért a Gorbacsov az... tehát szóval ég és föld-különbség. Nem az, hogy na, elvtársak, aztán tartunk e hurrá, hurrá, meg-meg stb. Dehát ez fantasztikus. Szóval hát olyan munkahelyen dolgozok, hogy a létszám az oltári nagy itt a gyárban, de mindenki csak erről beszélt, hogy az amerikai elnök itt volt, aztán a magyar nép annyira... Szóval a magyar népnek sokkal jobban tetszik, és sokkal jobban dicsőitik a Bush elnököt, mint Gorbacsovot. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
- Halló Igen. - Mit várnak önök szakmunkások, munkások, gyáriak a Bush-látogatás következményeitől? - Hát mink nagyon reméljük, nagyon reméljük azt, hogy nemcsak... Szóval nem csak igéreteket látunk, hanem tetteket, és szóval a másik oldala az a dolognak, hogy a Gorbacsov az szóval az csak látogat, látogat... Halló - Igen, hallgatom. - Na most, hogy mondjak erre egy példát: én dolgoztam 11 évig a vasutnál, a MÁV-nál. - Igen. - 11 évig. Na most, Záhonyban, ott nagyon sokat megfordultam. Nagyon sokat, és én csőszállító szerelvényen dolgoztam. Na most, ott az egyik MÁV-alkalmazott elmondta, amikor ott voltam, hogy minden reggel 6 óra körül egy olyan hosszú szerelvény, hogy a végit nem győztem kivárni, hogy mikor megy el, tehát hogy átmehessék a síneken. Az első részében ilyen, hogy mondjam, tehát hízlalt bikák, szarvasmarha, hizlalt bikák voltak az első részében. Na most, a szerelvénynek a második végében pedig hízott sertések voltak. De az egyik vasutas elmondta, hogy ez minden áldott reggel így megy, és hosszú éveken keresztül. Na most, ez a reggeli órákban kimegy, délutáni órákban pedig az üres szerelvény visszajön. - És üresen jön vissza? - Kérem, üres szerelvény jön vissza. - És ez vajon most is így megy? - Ez biztos, ez holtbiztos. - Most ezt lehet, hogy úgy felfoghatjuk, hogy ez az export Szovjetunió felé? - Tessék? - Mondom, lehet, hogy ez a Szovjetunió felé szállítandó export? (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
- Hát szerintem nem, mert szóval lehet így is felfogni, de különben hát kérdem én azt Öntől, hogy na most mitölünk magyaroktól, tehát megvásárolják ezt az árut - állítólag. - Igen. - Na most, ők nekünk rubellel fizetnek. De ha a magyar vásárol az oroszoktól akkor nekünk már dollárral kell fizetni. - Igen. - Dollárral. - Tehát Ön úgy gondolja, hogy ezek a szállítások nekünk nem hoznak árbevételt? - Nem, abszolut nem. Így van. Abszolút nem. - És úgy gondolja, hogy a Gorbacsov ajánlataihoz képest a Bush gazdaságmegújító szándékai nekünk kedvezőbbek. - Nagyon kedvezőbbek, nagyon kedvezőbbek. Pontosan. - És ezt nem csak Ön gondolja így, hanem a munkatársai is? - Munkatársaim és nagyon sokan vagyunk szakmunkások, én például hegesztő vagyok, és szóval nagyon sokan vagyunk ezen a véleményen a gyárban. - Hadd kérdezzem meg, hogy Ön és munkatársai melyik magyar ellenzéki politikai szervezetet tekintik olyannak, amelyik az önök véleményét képviseli? - Hát, talán ez... Ez egyelőre... Szóval, erre a párttal kapcsolatban nem tudni, hogy melyik, tehát ez egyelőre még ül. Tehát ez még holtponton áll. - Tehát nem érzékelik? - Még nem, egyelőre nem, még holtponton áll. - És abban bíznak önök, hogy a jelenlegi, úgynevezett megújulóban lévő kommunista párt képviselni fogja az ország érdekeit? - Abban bízunk. - Tehát akkor önök bíznak a reformkommunistákban? - Igen, igen, abban bízunk. Abban bízunk, tehát abban a pártban bízunk, illetve bíz a magyar nép, a dolgozó nép. Tehát nem a múltbeli kommunistákban, hanem majd a jövő kommunistáiban. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
- Tehát azt tetszik mondani, hogy tulajdonképpen önök elhiszik az úgynevezett reformkommunistáknak, hogy ők tényleg a nép érdekeit kívánják szolgálni? - Igen. Talán, talán. - És, a ... igen - Ha majd a nézeteiket megváltoztatják, valóban ebben is, és cselekedetben is. Tehát ha majd a... tehát nemcsak szöveg lesz az, hogy na én leírok valamit, aztán az majd majd valamikor bekövetkezik. Mi azt már megoldjuk, nem úgy lesz, mert nem úgy kell lenni, hanem úgy, hogy mi egy egészen más társadalmat várunk, más politikai nézetet fogunk vallani, legalábbis úgy gondoljuk mi dolgozók és szakmunkások, fiatalok, mert... - Ön mennyi idős? - Én 35 éves leszek. - Hadd kérdezzem a következőt - Kérem. - A munkahelyeken ott van szinte mindenütt a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselve. - Igen. - Önök szerint igazságos dolog ez, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ott van az üzemekben, az ellenzéki szervezetek meg nincsenek ott? - Nézze uram Halló Hall engem? - Igen, figyelem - Nézze, szerintem ez egy olyan olyan kérdés, tehát szóval nem az, hogy szerintem ez... egyszóval amíg a párt, a mostani párt, amíg létezik itt nálunk... - Tehát a hivatalos, a hivatalos párt? - Igen, a hivatalos az MSZMP, a kommunista párt, tehát a hatalom. - Igen. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
- Amíg ezt a munkahelyektől el nem különítik, és nem csak a munkahelyektől, hanem a különböző intézményektől el nem különítik, tehát a pártot. - Tehát a rendőrségtől, a tanácstól, ... - Rendőrség, tanács, munkásőrség, honvédség, tehát ide lehet sorolni szinte az összes hatalmat, mert hatalom, na. - Hatalmi tényezőket. - Igen. Hatalmi tényezőkről beszélünk. Na most, amíg ez el nem lesz különítve, addig itt nálunk szerintem, és nem csak énszerintem, hanem mások szerint is, sőt vannak különbözőbb (...?) amit majd legközelebb felhívom akkor biztos fogok erről beszélni, amíg ezt el nem különítik, addig itt nálunk, itt lehet, hogy jobb nem lesz. - Komolyabb változásokra nem számíthat a magyar munkás, ameddig pártérdekeknek van alárendelve a termelés? Jól mondom? - Igen. Pontosan. Pontosan, jól mondta. - Az Önök termelési egységének a vezetője az vajon a párt által lett odaállítva, vagy tehetséges és alkalmas arra a szerepre, amit betölt? - Hát például tudok erre kapásból mondani egy példát. Mondjam? - Igen, tessék mondani - Hát például én egy... A gyárat megnevezzem? - Nem kell - Nem. Na most, én egy olyan gyárban dolgozom, hogy tehát itt egyedi megrendelés alapján történik a gyártás. Hát elsősorban külföldre dolgozunk. Na most, itt lényegében az a helyzet, hogy ha itt komoly munkáról van szó, akkor arra feldobnak mit tudom én, tízezer, mondjuk húszezer forint prémiumot a melósok között. Tehát négy ember végzi azt a munkát, és akkor feldobnak rá 20 ezer forintot, na fejenként ötezer forintot, hogy időben kész legyen. Na most a üzemvezető vagy a gazdasági osztályvezető akkor felvesz rá 150-200 ezer forintot. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
- És Önök végzik a munkát... - Igen. Mink végezzük a munkát, mink. - Halló? - Igen, és ez hogy hat Önökre? - Hát, szóval mi ezt tudjuk, tudjuk mostanában, és szóval a művezetők, itt általában a művezetők nem kapják meg azt a pénzt, mint a fönt említett, úgyhogy szóval ha így megy sokáig ebben a gyárban, akkor cirkusz lesz biztos. Mert üzemvezetők, aztán a gazdasági osztályvezető, meg a fődiszpécser, meg a stb. stb, tehát ilyen... Szóval vannak ezek között olyanok is, hogy akinek a termelő munkához abszolút az égvilágon semmi köze. - Csak a létszámot szaporítják. - Csak a létszámot szaporítja, és akkor mégis többet keres, mint én vagy a másik. - Vállalati tanács van önöknél? - Nálunk nincs. - Nincsen? - Nincs. - Tehát a kollektív vezetés nem érvényesül? - Nem, abszolút nem érvényesül. Nem. - Értem, és a munkások hangulata milyen? - A munkások hangulata szóval egyre rosszabb. Egyre rosszabb... x x x - Mindig Örömmel hallgatom az önök adását, még annak idején otthon is. Tíz éve itt Németországban, és örülök neki, amikor az adásokban valóban olyan problémákról beszélnek, és úgy, ahogy ez a valóságban van. Viszont egyet hiányolok: 10 éve élek itt, és soha senki nem foglalkozik a mi problémáinkkal. Pedig van bőven. - A nyugati magyarokéval? - Igen. - Hát ez az adás, a Hallgatóé a szó, ez március első hete óta megy, és minden adásban foglalkozunk a nyugaton élő magyarok problémáival, sokszor többet is, mint amit a műsoridő arányosan lehetővé tenne. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 6. folyt.
|
- Nézze, én tudom azt, hogy önök nem tudják megoldani. Biztosra gondolom, nem tudják megoldani a mi problémáinkat, mert vagyunk - gondolom, nem egyedül vagyok -, vagyunk sokan. De legalább tanácsot szeretnék kérni, hogy egyáltalán van-e olyan szervezet, aki a mi problémáinkkal foglalkozik, már akire számíthatunk, akitől tanácsot kaphatunk. Röviden elmondom önnek - nem akarom hosszúra nyújtani, más dolga is van -, tíz éve élek itt a családommal Németországban. Dolgozom, nem voltam munkanélküli, nem kértem az államtól semmilyen segítséget. Beadtam a német állampolgársági kérelmemet, amit félig elutasítottak, mert az azil-idő nem számít bele. Ezenkívül a német állampolgársági kérelemnél alá kellett írni, hogy ha megkapom, akkor le kell, hogy mondjak a magyar állampolgárságomról. Ezt aláírtam. Most januárban lejárt a freendempassom, a freendempassomat nem hosszabbították meg. Állítólag az új törvények szerint nem lehet meghosszabbítani. Azt mondták, hogy vagy kérek magyar útlevelet, vagy pedig újra dosungot kapok. A magyaroktól megkértem a formulákat. A magyaroknál alá kell írni, hogy ha magyar útlevelet kérek, hogy nem fogok lemondani a magyar állampolgárságomról, miután már aláírtam azt a német állampolgársági kérelmemnél, hogy le kell, hogy mondjak, ezt nem tudtam aláírni, nem hosszabbították meg a freendempassomat, újra dosungom van, mint 10 évvel ezelőtt. Ne haragudjon, nem vagyok hálátlan, tudom, hogy nem hívott ide engem senki, nem csak engem, hanem a többieket sem, és nem akarok ettől az országtól jogtalan előnyöket, viszont kezdem úgy érezni magam tíz év után, mint hogyha egy rabszolga lennék, akinek nincs jogában elmenni szabadságra, nincs egy útlevele, itt dolgozik tíz éve, és nem tudja a szabadságát eltölteni esetleg a családjával. - A freendempass az az egy meghatározott időre volt adva ugye? - A freendempass az nem meghatározott időre volt adva, a freendempass - miután a magyar útlevelem annak idején lejárt és a magyarok nem adtak, még akkor nem volt - ez az új magyar útlevél, akkor kaptam a freendempasst, kaptuk a családommal együtt, és a freendempasst természetes kétévenként kell hosszabbítani. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 7. folyt.
|
- Na erről beszélek, tehát hogy van neki hosszabbítási ideje. - Igen, kétévenként. - Na most lejárt a két év, ön bevitte a freendempasst, vagyis azt az útlevelet, amit a németek adnak a nem németek részére, akik itt élnek Németországban, bevitte és nem hosszaabbították meg. - Nem. - Mivel indokolták a meg nem hosszabbítást? - Avval indokolták, hogy az új törvények értelmében nem hosszabbítják meg, kérjek magyar útlevelet. Körülbelül öt évvel ezelőtt a magyarok kiadtak egy új útlevelet... - A konzuli útlevelet. - Igen, a külföldön élő magyarok számára. - Igen, ez a konzuli útlevél. - Csakhogy ezt a német hatóság nem olyannak tekinti, mint a freendempasst. - Az természetes, hogy nem olyannak tekinti, az biztos. - Tehát ez az itteni hatóságot nem kötelezi semmire. - Semmire a világon. Tulajdonképpen bármikor ki is tehetnek vele, mert hogyha hoznak egy újabb rendeletet, hogy aki ilyen útlevéllel rendelkezik, azt hazaküldik, akkor bármikor hazaküldhetik. - Igen, hát erről beszélek, hogy ön hiába kap a magyar hatóságoktól konzuli útlevelet, mert nagyon sokaknak van, olyanoknak is, akiknek van freendempassuk, vagy aziljuk. Ön hiába kap ilyen útlevelet, ez maximum arra jó, hogy bemehet Magyarország területére anélkül, hogy fel kellene használnia a németektől kapott másik okmányt. - Így van. - Tehát ennek egyedül ez a jelentősége, de itt munkavállalási szempontból, vagy egyéb érvényesülési szempontból nem veszi hasznát. - Így van. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 8. folyt.
|
- Engem oda minősítettek vissza mint 10 évvel ezelőtt, amikor kijöttem, hogy hat hónapra kapok egy ilyen sajtpapírt, amire rá van írva, hogy losung, hogy még hat hónapig nem tesznek ki. A postán, ha ajánlott levelem jön, a postán szégyellem megmutatni. A jogosítványomat mutatom meg, amikor veszem át az ajánlott levelet. x x x - Jó napot kívánok Szép úrral beszélek? - Igen. - Nagyon örülök. Kérem szépen, én Bécsből beszélek, Takács Tibor vagyok. Kérem szépen, Magyarországra járok elég gyakran. Sajnos még 11 éves voltam, amikor édesanyám meghalt, és főleg a temetőbe járok. Kérem 23 éve élek itten, Bécsben, és újabban felvettek a határon egy olyan dolgot, hogy beszólnak nekem a keresztnevemen, például, hogy "Tibor". Úgy, ahogy például a katonaságnál, hogyha a jelenléti ívet nézik, ugye, hogy nem a Takácsot mondja, hanem a Tibort. Én felhívtam a Magyar Rádiót, amikor ott voltam - épp a napokban jöttem vissza este -, felhívtam, és egy nagyon kedves hölgy mondta, hogy nem tudom kivel beszéljek, de hát nem tudtam elérni az urat. Úgyhogy én ezt szeretném szóvá tenni, kérem szépen, hát ez egy sértés. - Próbáljon meg idézni egy szöveget, jó Tehát ön megy a határon és a... - Igen, jövök a határon, kérem kiadom az útlevelemet benne az adatlappal, és a katona olvassa, és akkor beszól, Irén meg Tibor, és akkor nekünk mondani kell, hogy igen, én vagyok az. Hát ez mégis csak hallatlan. - Na most ezt ő hogy csinálja? Mosolyog közben, vagy teljesen komolyan. - Ez nem az első eset, uram. Először azt hittem tévedés, vagy... Ez teljesen komolyan, ez lehet egy rossz eligazítás. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 9. folyt.
|
- Úgy van, úgy van, igen. - És ezt mások is csinálják? - Hát kérem, ezt nem tudom, hogy mások is csinálják, mert másokkal nem tartok kapcsolatot, de sajnos ez már többször előfordult. - Lehet, hogy ön nagyon rokonszenvesnek tünik. - Nem, nem kizárt dolog, kérem. - Kizártnak tartja? - Nem, nem. - Vannak emberek, akik valahogy olyanok, hogy úgy nehéz őket magázni, hát csak arra gondolok. - Nem kérem Én 60 éves ember vagyok, és nekem az unokám lehetne az a katona, aki ottan határőr, ugye. Korábban voltak olyan dolgok, hogy úgy kezeltek bennünket turistákat, mint a bűnözőket, ugye. Átkutatták mindent. Na jó, hát az megszünt, dehát ez mégis csak hallatlan, hát ugye, hát ez érthetetlen. - Értem. Leadhatom a beszélgetést? - Hogyne nagyon köszönöm, és örülök is. Ezt akart mondani, hogy önök a Szabad Európa Rádió az kérem, érdekes módon sokkal magasabban, tehát toronymagasan állnak a Magyar Rádió fölött, nemcsak tájékoztatás szempontjából, hanem ilyen szempontból is, hogy önök képesek erre, hogy a hallgatóval így szóba állnak, hogy úgy mondjam. És nagyon köszönöm, és hálás vagyok érte. - A hallgatóé a szó című adásunk végetért. Studió-munkatárs Szép Zoltán volt. +++
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|