|
|
|
|
Bepillantás a császár bunkerjába (1.rész)
|
Tokió, 1989. augusztus 6. vasárnap (MTI-Panoráma) - Macusiro kisváros felé a japán Alpok többmillió éves csúcsai között vezet az út; a két-háromezer méteres hegyek a földtörténeti őskorban még a tenger mélyen szunnyadtak, míg egy elemi erejű földkéreg-mozgás a magasba nem emelte őket. A legnagyobb japán fősziget, Honsu közepén - Tokiótól jó 200 kilométerre délnyugatra, a Japán-tengertől vagy 60 kilométerre - fekvő kisváros szélén, egy meredek hegyoldal tövében három barakkszerű földszintes épületsor húzódik. A bejárattól jobbra vezető folyosóról két kis szoba nyílik, ablakaiból fenyőfákkal borított hegyoldalra látni.
Ez a látvány tárult volna Hirohito japán császár elé, ha valaha is szüksége lett volna arra, hogy itt húzodjon meg a háború vérzivataros időszakában. A szobáktól néhány lépésnyire egy - kizárólag a császár számára épített - alagút vezet a sötétség birodalmába. A hegy mélyében 1944-ben háromkilométeres alagutrendszer épült, a császári hadsereg főhadiszállása. 100 méterrel a földfelszín alatt alakították ki a császár óvóhelyét, ahol azonban Hirohito soha nem járt. A császári család tagjai sem. Az alagútrendszert teljesen nem fejezték be. 1947 óta állandó lakói vannak a barakkoknak, kivéve a két császári szobát. A földalatti alagútrendszer munkahely: Japán 127 szeizmológiai állomása közül a legnagyobb. Ebbe a különös világba Mori Tosio, a földrengés-megfigyelő és vizsgáló kutatóközpont igazgatója kalauzolta el a külföldi újságírókat. Ez a megfigyelő-állomás a maga nemében a világon a legnagyobb és a legkorszerűbb; itt rendkívüli keménységű és szilárdságú a kőzet, állandó a hőmérséklet, a partokat ostromló tenger a messzi távolban morajlik, közúti forgalom nincs, így minimális a rezgési és a zajhatás. A barakokban és az alagútrendszerben elhelyezett műszerek a rezgéseket egymilliószor erősebbekre tudják felnagyítani, érzékelhetővé és elemzehetővé téve minden jelzést, ami a föld mélyéből érkezik. Egy-egy száz méteres, kifeszített szeizmográffal figyelik az észak-déli és a kelet-nyugati irányú mozgásokat. Egy függőleges alagútban is ilyen berendezést helyeztek el, a föld besejéből feltörő erőkitörések észlelésére. Az olvasztott kvarccső ezeknek a 100 méteres berendezéseknek a lelke, a legparányibb rezgésre is reagál, beleértve a föld tágulásából és zsugorodásából származókat is. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap 12:48
|
Vissza »
|
|
Bepillantás a császár bunkerjába (2.rész)
|
Az egyik ,,teremben,, - 30 centiméter vastag, 6 méter hosszú és 4 méter széles betonlap szélén - kis műszereket helyeztek el, s ha egér indulna feléjük a betonlapon, mutatóik azonnal kilengnének, ,,megérezve,, a kis állat súlya alatt ,,nyögő,, betonlap rezgését. A barakkokban is rengeteg a legkülönbözőbb vizsgáló-érzékelő-rögzítő berendezés, műszer, számítógép. A hangrezgésvizsgáló például azt is kimutatja, ha 5 kilométer távolságban elhalad egy dömper. A Macusiro megfigyelő-állomásnak szomorú trófeái vannak. 1988. december 7-én jelezte az örményországi földrengést. Az itt észlelt földmozgások koordinátáit egybevetették hét másik japán földrengés-megfigyelő állomás adataival, s 20 perc alatt félautomatikus módszerrel meghatározták, hogy hol következett be az elemi csapás. A 4,5-esnél nagyobb magnitudójú földrengést - történjen bárhol a világban - észlelni tudják. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett földmozgások az adatait is elemzik. Ma még azonban nagy valószínűséggel nem tudják előre jelezni a várható jelentősebb földmozgásokat, amelyek - Japán esetében - körülbelül 6 évtizedenként ismétlődnek. Az 1923-as pusztító kantói földrengéshez hasonló erejű földmozgásra azóta nem került sor a szigetországban, így a megfigyelőállomás igazgatója valószínűsíti, hogy néhány éven belül hasonlóval kell számolni Tokió térségében. Az igazgató elmondta, hogy nem csak az elemi csapásokat rögzítik, hanem azt is, amikor az ember sújt le a földre. A tíz kilotonnásnál nagyobb erejű atomrobbantási kísérleteket is rögzítik a műszerek. Ezek rezgés-következményei teljesen eltérnek az egyéb eredetű földmozgásokétól, így pontosan tudják, hogy az ember mikor tettes, és mikor vétlen áldozat. A Macusiro központot ,,forró drót,, köti össze a világ összes hasonló intézményével. Az atomrobbantások teljes beszüntetéséről és az atomkísérletek ellenőrizhetőségéről tavasszal Kiotóban rendezett békekonferencián Japán azt javasolta, hogy hozzanak létre egy nemzetközi megfigyelő hálózatot, amelyhez tapasztalatait és műszereit rendelkezésre bocsátaná. A szigetország ilyen irányú felkészültségéről és lehetőségeiről a japán Alpokban, a helyszínen győződhettek meg a konferencia résztvevői. A javaslat azonban süket fülekre talált. Az atomnagyhatalmaknak, úgy látszik, ma még nem fűződik érdekük ahhoz, hogy a világ belelásson a nukleáris boszorkánykonyhákba.+++ Trom András (Tokió), MTI-Panoráma
1989. augusztus 6., vasárnap 12:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|