|
|
|
|
1989. augusztus 6. (MTI-PRESS)
|
1989. augusztus 6. (MTI-PRESS) - Elment a prédikátor. Bekövetkezett, amire sokan nem számítottak: megtelt a Népstadion, összejöttek annyian, amennyien e nevezetes helyen az utóbbi évtizedekben szinte alig. Néhány órán át tartott a varázs - ekkora tömeg békés, derűs együttléte óhatatlanul bizonyos emelkedett érzést okoz -, aztán a lelátók kiürültek, a neves vendég repülőre szállt, s magunkra hagyott minket - példaértékű vitáinkkal.
A nyilatkozat-háború voltaképpen már április végén elkezdődött, szinte percekkel azután, hogy az első budapesti sajtóértekezleten bjelentették Billy Graham jövetelét. Három magyar lelkész nyílt levélben támadta meg őt, mint aki - szerintük - romániai szereplésével eljátszotta a hitelét, mert dícsérte az ottani politikát és nem állt ki az üldözöttek védelmében. A megtámadott rögtön cáfolt - és ezzel aztán kezdetét is vette a látogatás időpontjának közeledtével mind sistergőbb oda-visszamondogatás. Újra és újra elhangzottak vádló nyilatkozatok, köztük olyanok is, amelyek általában is rosszallták, hogy a prédikátor látványos fellépéseivel diktatórikus, kommunista rendszereket legitimál, és követelték, hogy e korábbi lépéseitől határolja el magát - amivel egyidőben mind határozottabban beindult a grandiózus esemény propagandisztikus előkészítése. És fokozatosan kialakult az a helyzet, hogy a vendég még meg sem jött, máris szenvedélyes politikai-ideológiai-erkölcsi viták kellős közepén találta magát. Ettől válik az ügy valahol oly tipikusan magyarrá, közép-európaivá - jelenséggé. Az alaphelyzet ugyanis önmagában borzasztó egyszerű és könnyen átláthatóvá lett volna: adott egy, a hazájában - s a világban is sokfelé - népszerű lelkész, aki az itteni, közép-európai hagyományokhoz és értékekhez képest szokatlan, netán visszatetsző utat választott arra, hogy híveket toborozzon, hallgatóságot találjon - igét hirdessen. Mint a példák mutatják, ez sokfelé működött és működik: tíz és százezrek hallgatták és hallgatják meg őt, nyilván sokak hasznára. Azoknak hasznára is, akik tényleg igénylik az igét, a hitet, a vallást és az együttlétet; a vendéglátó egyházakéra is, akik a nagy esemény várható sikerétől nyilván nyájuk szaporodását várják; a vendéglátó politikusokéra is, akiknek sejthetően nem közömbös egy Fehér Házba bejáratos vendég látogatása, miként általában is jól jöhet az ország image-ének javítása az amerikai közvélemény előtt - és valahol bizonyára a szervezők is megtalálják a számításaikat. Legalábbis rá biztos nem fizetnek az önmagában pedig sejthetően igen költséges produkciókra. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap 12:44
|
Vissza »
|
|
Mégegyszer a Graham-jelenségről (2.)
|
Gondolnánk, hogy ezek után nálunk sem lesz másként, miként a világon bárhol másutt - beleértve az Egyesült Államokat is: tódul a prédikátor hívó szavára, akinek így is - esetleg éppen így - kell a szó s a hit; elmegy aki kiváncsi, és látványosságot vár; keresi a társaságát, aki ettől politikai-gazdasági-erkölcsi tőkét remél - és távol marad mindaz, akit mindez így nem vonz, nem érint, (sőt, esetleg támadják is őt azok, akik hitbéli vagy morális megfontolások alapján nem tudják módszereit és általában is működését elfogadni). Ehhez képest lett nálunk Graham már megérkezése előtt történelmi, etnikai, emberi jogi és rendszer-politikai viták alanya. Pedig sejthetően - például - Romániát sem "dícsérte" jobban, mint bármely, őt vendégül látó dél-amerikai diktatúrát, mint ahogy valószínűleg az Egyesült Királyság vívmányait sem méltatta sokkal melegebb hangon az általa most oly nagyra értékelt magyarországi változásokhoz képest. Azaz, újra bebizonyosodott, hogy napjainkban e térség oly mértékig telített történelmi-politikai feszültségekkel, hogy képtelenek vagyunk megállni: bárki beállít, azonnal számon ne kérnénk tőle, hogy kinek az oldalán áll; hogy ne akarnánk őt is a - nélküle is vadul burjánzó - vitáink részévé tenni. EttőL kapott afféle jelenség-értéket az egész Graham-látogatás. Miként igazából a Népstadion megtelte sem annyira róla mond véleményt, mint a végre szilárd támpontot kereső, széteső magyar lelkiállapotról; hasonlóképpen ez az azonnal mindenben politikai érvet kereső vagy észlelő fantasztikus érzékenység, ez a már-már fanatizmus is inkább rólunk nyújtott egyfajta kórképet - s nem a vitatottá vált vendégről. +++ Fóris György (MTI-PRESS)
1989. augusztus 6., vasárnap 12:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|