|
|
|
|
Mlynár-interjú (2. rész)
|
Mlynár - a csehszlovákiai helyzetről szólva - úgy vélekedett, hogy a társadalom többsége akarja a politikai rendszer megváltoztatását, a pluralizmus és a parlamenti demokrácia bevezetését - ez utóbbira a két világháború közötti Csehszlovákia szerinte működő példát mutatott -, ám jelenleg inkább az óvatos kivárás a jellemző a lakosság részéről. Ennek indokát abban látja, hogy az átlagpolgár alapvetően nem él rosszul, ugyanakkor még mindig munkál benne az 1968-as kudarc emléke. Ez a polgár azt is látja, hogy a Szovjetunióban sztrájkok vannak, s hogy Lengyelországban kibontakozott ugyan a politikai reform, de nincs mit enni - tette hozzá. Mlynár megfogalmazása szerint a húsz éve hatalmon levő csehszlovák vezetést és a lakosságot jelenleg egyetlen közös jellemző, a pesszimizmus köti össze. Hangsúlyozta: a ,,Néhány mondat,, című ellenzéki felhívás - amely elérkezettnek nevezi a rendszerváltás idejét, és demokratikus vitát szorgalmaz - alapvető követeléseknek ad hangot. Mlynár szerint Csehszlovákiában is a parlamenti demokrácia lehet a jövő útja. A megvalósítás nehézségeit úgy fogalmazta meg, hogy alulról ugyan megvan erre az igény, felülről azonban nincs meg a lehetőség: a CSKP-n belül ma nincs jelen a szükséges demokratikus potenciál. Zdenek Mlynár szerint helyes volna, ha a szovjet, a lengyel és a magyar reformerők kimondanák: 1968-ban Csehszlovákiában nem volt ellenforradalmi veszély, s a katonai beavatkozás egy reformkísérlet elnyomását jelentette. Huszonegy év elteltével, saját felelősségére is visszatekintve, Mlynár úgy vélekedett: ,,A sikeres átalakítás belpolitikai feltételei adottak voltak, a külpolitikában viszont alábecsültük Hruscsov leváltásának a jelentőségét,,. Mlynár ma már politikai naivitásnak tekinti azt, hogy eltitkolták a Dubcek-vezetésen belüli szakadást, és a reformfolyamatot fenyegető veszélyeket. Az akkori gárda kudarcot vallott, s a helyzet azóta lényegesen megváltozott. Így a ,,68-asok,, már valószínűleg nem játszhatnak érdemleges politikai szerepet - állapította meg. Hozzátette azonban: Dubcekék jogosan várják el a politikai rehabilitációt, ő személy szerint pedig azt szeretné, ha hazájában - mint elméleti politológus - szabadon kifejthetné nézeteit. (MTI)
1989. augusztus 6., vasárnap 11:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|