|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
|
Új elképzelések az intézményes érdekegyeztetésre - Kik legyenek a résztvevők? (1. rész)
|
1989. augusztus 5., vasárnap - A gazdasági érdekegyeztetés jelenlegi módszerei igencsak kezdetlegesek; megfelelő formák hiányában keverednek a szerepek, feladatok, jelentős társadalmi szervezetek, állampolgári csoportok érzik úgy, hogy nincs lehetőségük érdekeik kifejezésére a döntések előtt. Ugyanakkor a formálódó piacgazdaság miatt is szükséges lenne egy olyan egyeztetési mechanizmus kialakítása, amelyben intézményesített formában minden fontosabb gazdasági döntést megelőzne a különféle érdekek egybevetése. Erre vonatkozóan az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban új elképzelések formálódnak, amelyekről Hercog László főosztályvezető tájékoztatta az MTI munkatársát.
Elmondta: a különféle érdekvédelmi szervezetek a kormánnyal folytatott kétoldalú tárgyalásokon kivül felső szinten ma mindössze az Országos Érdekegyeztető Tanácsban léphetnek fel intézményesített keretek között tagjaik képviseletében, de ott is csak a szüken vett bér- és munkaügyi kérdésekben. Ezért célszerű lenne létrehozni egy olyan fórumot, ahol konzultatív jelleggel általános gazdasági kérdésekben is - mint például a követendő gazdaságpolitika, a tervezés, a költségvetés és a szabályozás iránya, elvei - egyeztetnék elképzeléseiket a résztvevők. Az érdekütköztetések másik fontos színtere az árkérdésekkel foglalkozó tanács vagy bizottság lehetne, amelynek feladata kiterjedhetne a követendő árpolitika véleményezésére, a központi áremelések, illetve hatósági árak egyeztetésére és az árvitákban való közvetítésre. Változatlan tartalommal, de a bérügyek mellett más munkaügyi témákkal kiegészítve folytathatná tevékenységét - ha esetleg más néven is - az Országos Érdekegyeztető Tanács. Emellett szükség lenne az érdekek egyeztetésére a társadalombiztosítás kérdésköreiben is. E fórumok a munkáltatók és a munkavállalók érdeképviseleti szervei, valamint a kormány közötti egyeztetéseket szolgálnák. A résztvevők konkrétabb körülhatárolása azonban már korántsem ilyen egyszerű, mert új, társadalmilag igényelt és elfogadott szervezetek jöttek és jönnek létre, a tulajdonosi reform pedig a jelenlegi munkaadói kört alakítja majd át. Mivel a tárgyalásokból senkit sem szabad kizárni, de a tárgyalófelek körét sem lehet a végtelenségig szaporítani, az látszana a legcélszerűbbnek, ha a résztvevő érdekképviseleti szervezetek szövetségbe tömörülnének. (folyt. köv.)
1989. augusztus 5., szombat 18:28
|
Vissza »
|
|
Új elképzelések az intézményes érdekegyeztetésre - Kik legyenek a résztvevők? (2. rész)
|
Így megmaradna az a hármas tagoltság - munkaadók, munkavállalók, kormány - amely leginkább megfelel az érdekek legfelsőbb szintű egyeztetésének, s a szövetségeken keresztül az új szervezetek bekapcsolódása a tárgyalásokba sem jelentene gondot. A tárgyalófelek egyenranguságát az fejezné ki, hogy a három főszereplő - a munkáltatók és a munkavállalók szövetsége, illetve a kormány - mindegyike egyforma, egyharmados szavazataránnyal rendelkezne. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ehhez hasonló átalakítására már történtek kezdeményezések, ami azonban eddig a résztvevők ellenállásába ütközött. Az OÉT-ben jelenleg közreműködő szövetkezeti képviseletek nem szívesen adnák fel önállóságukat, ugyanakkor a kivülrekedtek, elsősorban a SZOT-tól független szakszervezetek egyre jobban nehezményezik, hogy nincs lehetőségük a tárgyalásokon való részvételre. Minden új jelentkezőt viszont önálló félként, önálló szavazati joggal nem lehet felvenni a tanácsba, mert az döntésképtelenséghez vezetne, arról nem is szólva, hogy maguk a résztvevők sem fogadnák el, ha egy kisebb, néhány ezer vagy tízezer fős szervezet szavazatának ugyanolyan súlya lenne, mint egy többszázres, milliós tagságot tömörítő képviseletnek. A szervezeti, formai kérdéseknél azonban ma még sokkal inkább az befolyásolja az érdekegyeztetés eredményességét, hogy a tárgyalófelek tisztázzák magukban, kit is képviselnek igazán, s erről nyíltan színt is valljanak. A felek egy része ugyanis ma még aszerint lép fel munkaadóként vagy tagságának munkavállalói képviseletében, hogy éppen milyen téma van terítéken, de sokszor még egy kérdésen belül is ellentmondásba keverednek saját magukkal. Ugyanígy kevés eredmény várható a legfelsőbb fórumoktól, ha nincsenek meg azok a középszintű, akár ágazati, akár területi egyeztetési lehetőségek, amelyek az országos szintű megállapodásokat magukra nézve elfogadnák, s azokat további, a helyi körülményekhez, sajátosságokhoz igazodó tárgyalásokon realizálnák. Márpedig azok a szervezetek, amelyek feladata lenne e középszintű fórumok kialakítása, egyelőre csak szavakban - bár egyre nagyobb hangsúllyal - sürgetik létrehozásukat. A szakszervezetekkel szemben a munkaadói szervezetek, a vállalati vezetők nagy része még csak szükségességét sem látja a középszintű érdekegyeztetéseknek, mert abban önállóságuk korlátozását, az államigazgatási irányítás burkolt átmentését vélik felfedezni. Ezzel ellentétben a munkavállalók körében tapasztalható bizonytalanság, amely egyre gyakrabban sztrájkkövetelésekhez vezet, éppen a nyilvános megállapodások hiányából, a döntéshozatalból való kizárásukból fakad. (MTI)
1989. augusztus 5., szombat 18:29
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|