|
|
 |
|
 |
- Tamás Gáspár-interjú (II.) - 1. folyt.
|
Most ennek az államnak, amelyet komoly törvényi kötöttségek
béklyóznak, és ez így helyes, ennek az államnak viszont meg kell
szabadulnia nemcsak a diktatórikus beidegződésektől, hiszen ez
magától érthetődik, meg kell szabadulnia attól a képtől, amely a
szocialista ideológia értelmében az államról él, amely azt gondolja,
hogy az állam az egyik, sőt a legfőbb szereplője a társadalomban
végbemenő folyamatoknak.
Nem, az államnak csak szabályozónak, felügyelőnek, a
törvényesség biztosítékának kell lennie. Az állam nem lehet az egyik
szereplője ezeknek a folyamatoknak, így például az állam maga nem
gazdálkodhat, az állam ne legyen résztvevője a gazdaságnak, hanem
csak ellenőrzője annak, hogy a játék tisztességesen follyék a
piacon.
Nos, ha ezt a két feltétel teljesül, és ennek a két feltételnek
a teljesítése rendkívül nehéz, de ha megkezdjük ennek a
teljesítését, akkor azt hiszem, hogy lehetségessé válik az, hogy ne
csak szakítsunk a múlttal, ne csak egy radikálisan új helyzetet
hozzunk létre, hanem az is létre jöhet, az is végbe mehet, hogy
visszataláljunk a saját szabadelvű hagyományainkhoz, hogy
visszataláljunk Széchenyihez és Deákhoz. Ez az igazi nagy szabadelvű
hagyománya Magyarországnak, amelyre joggal lehetünk büszkék, és
amelynek van egy kidolgozott tájszólása, egy kidolgozott politikai
dialektusa, amelyet újra meg lehet és meg kell tanulni.
Én nagyon félnék egy olyan állapottól, amely - akárcsak a
kommunista forradalom - megint a tabula rasa-val kezdi, megint a
semmiből akar építkezni. A semmiből való építkezés és a doktriner
racionalista radikalizmus semmi jóhoz nem vezet - én ettől félek.
Azt gondolom, hogy a változásnak olyannak kell lenni, hogy lehetővé
tegye a nemzet számára azt a politikai tanulási folyamatot, a
szabadság megtanulását, amelyre óhatatlanul szükség van, de úgy,
hogy erre ne kényszerítse az állami túlhatalom, mert a szabadságra
való kényszerítés már megint, ugye a francia forradalomnak egy
gyászos öröksége, és ezt pedig nem szeretném látni.
- És ami az ellenzéket illeti? (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|