|
|
|
|
Abházok kontra grúzok? (1. rész)
|
1989. augusztus 2. (MTI-Panoráma) - Nehezen normalizálódik a helyzet az Abház Autonóm Köztársaságban: a közlekedés megindult, a boltok ellátásának már a megszokotthoz hasonló az üteme, s az, hogy egy hete nem temettek újabb áldozatot, a kedélyek elcsitulását is jelentheti. De valóban normalizálódott a helyzet?
Mi változott? A köztársaságban megerősítették a rendőri alakulatokat, a belügyi csapatok a helyszinen tartózkodnak, egyes területeket a hadsereg katonái ellenőriznek. A kép sokmindenhez hasonlítható, de legkevésbé ahhoz, amelyet a huszadik század végén normálisnak szoktak nevezni. A szokatlan helyzet már a repülőgépen kezdődik: az utasok szorongva kérdezik egymástól, mit tudnak, lőnek-e még, s mindenki biztonságban lesz-e? A Szuhumi repülőtéren aztán kezdődik mindaz, ami szokatlan: az útlevelek, a lakóhelyek, a csomagok ellenőrzése. Aki nem abház lakos, arra sajnálkozva néznek: maga hová indult, hiszen ott puccs van Ez az első nem hivatalos nyilatkozat, amelyet az eseményekről megtudni a helyszinen - a légikisérőtől. S azután jön a sok egyéb nemhivatalos vélemény. A háború július 16-án kezdődött, amikor már 16 ember feküdt a szuhumi halottasházban. A történtek hallatára Nyugat-Grúzia határmenti vidékeiről fegyveres alakulatok indultak Abháziában élő rokonaik védelmére a Galidzsa folyón át, és harba keveredtek a másik oldalon utjukat álló fegyveres abházokkal. A csata eldöntetlen volt, illetve azt a Fergánából átvezényelt Satalov ezredes nyerte meg a belügyi erők élén: meggyőzte a két felet, hagyják abba a lövöldözést. A helyzet ettől persze még feszült maradt: Szuhumiból a családok falura küldték a gyerekeket, leállt a közlekedés, bezártak a boltok, felgyülemlett a szemét, az emberek kenyérért álltak sorba. Július 20-ig 444 ember kért orvosi segítséget, az üdülők jelentős hányada - amint tudta - elhagyta Szuhumit. Az emberek, akiket sérelem ért vagy akinek a hozzátartozóját megölték, most vérbosszút esküsznek. Itt ez még ma sem puszta fenyegetés: egyetlen óvatlan szó gyilkosságot, az pedig gyilkosságsorozatot válthat ki. Az eseményeket teljes hírzárlat kisérte: az emberek Szuhumiban és más nagyobb városok főterein az alkalmi szónokoktól tudták meg, mi is történt valójában. Nemzetiségi gyűlölet - ez volt az egyetlen komolynak tűnő értékelés mindarról, amiért itt öltek. Ma már ez úgy hangzik, mintha legyintenének - aztán néhány nap múlva kiderült: az SZKP Abház területi bizottság és a miniszteri hivatal személycseréi után könnyebb volt szót érteni a felindult tömeggel. (folyt)
1989. augusztus 2., szerda 11:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|