|
|
 |
|
 |
Valódi önállóságot
|
Az agrárpolitika kifejezés teljesítményt minősítő meghatározássá
vált az utóbbi évtizedekben. A sikert azzal szoktuk számszerűsíteni,
hogy a felszabadulás előtt a termelés évi növekedése nem érte el az
egy százalékot sem, a hetvenes évek átlaga azonban megközelíti a
három százalékot, a szocialista átszervezés óta a bruttó termelés
több mint kétszeresére nőtt a mezőgazdaságban. Magyarország
élelmiszer-importőrből nettó exportőr országgá vált, miközben a
hazai ellátás kiegyensúlyozott.
alc. A monarchia éléskamrája
Nem vitatható, a megállapítások tényszerűek, statisztikák egész
sorával igazolhatók. Generációk távlatában vizsgálódva kiderül, hogy
az utóbbi évtizedeket jellemző számszerűség nem kötődik egyetlen
agrárprogramhoz.
Kisiskolások olvassák történelemkönyveikben, hogy Magyarország a
monarchia éléskamrája volt, következésképpen a magyar paraszt mindíg
is többet termelt a hazai szükségletnél. Persze a szükséglet
változott, milliók nyomora elfogadható életszínvonalra emelkedett,
de a termelés módszereire is a fejlődés jellemző világszerte.
Objektív megítéléshez ezért akkor jutunk, ha az adottságok
kihasználása a mérce. Magyarországon a mezőgazdasági művelődésre
alkalmas terület aránya 70,3 százalék az ország összes területéhez
képest a környező országokban a legmagasabb. Az éghajlat nem
szélsőséges, észszerű termelési szerkezet mellett enyhe kockázattal
jár az agrártermelés. Az évszázadokig agrárország parasztemberei
átörökítették a termelési tapasztalatokat, a munkába vetett hitet, a
szorgalmat.
Mindezek tehát tartós értékei voltak a magyar mezőgazdaságnak,
melyeket megtört az ötvenes évek erőltetett agrárpolitikája. Az
áhított földosztást követően alig tért magához a magyar paraszt,
alig ízlelte meg a tulajdonnal járó kockázatot és sikert, egy
számára érthetetlen jelszóval, a társadalmasítással vették el tőle a
nehezen megkapott és kezelt tulajdonát. Furfangos és erőszakos
módszerekkel alakultak szövetkezetek, kezdetben gyengébben működtek
a kis- és középparaszti gazdaságoknál. A földművelő ember megszokta
a távlatokban való gondolkodást, a biológiai törvények megtanították
erre; de az erőszakos módszer, a padlássöprés megtörték a hitét.
(folyt.)
1989. augusztus 2., szerda 13:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|