|
|
|
|
- A magyar ellenzék - 1. folyt.
|
Ahhoz, hogy a választás szabályait lefektethessék, partnerre van szükség - panaszolják a kommunisták. De a kilenc ellenzéki csoport csupán több hónapos vita után volt képes létrehozni ellenzéki kerekasztalt, amely a parlament épületében tartja tárgyalásait. Az ellenzék nálunk nem rendelkezik a lengyel ellenzék egységével - mondja Barabás János, a párt Központi Bizottságában az eszme új őre. Még nem kész a hatalom átvételére, sőt az is nehézségbe ütközik, hogy találjunk valakit, akivel egyezséget lehetne kötni. A magyar ellenzéket két ellentétes áramlat osztja most meg. Az első az úgynevezett országos pártok jelentkezése - a kisérlet az 1947-es politikai élet feltámasztására, új élet lehelése a kisgazda- és a szociáldemokrata pártokba. A másik áramlatot az újonnan alakult pártok képviselik: az új demokratikus ellenzéki csoportosulások, mint a szabaddemokraták és a demokratikus fórum. (sic ) A szabaddemokratákat budapesti értelmiségiek alkotják, liberálisnak számítanak, Nyugat-Európából meritik ihletüket. A demokrata fórumban az írók dominálnak. Nacionalisták, akik a magyar harmadik utat - a Kelet-Nyugat közöttit - hirdetik. Legfőbb feladatunk - mondja ennek a csoportosulásnak egyik alakítója: Csurka István, az író -, hogy feltámasszuk a magyar nemzetet, megteremtsük a demokratikus társadalmat. Barátok vagyunk és egyben vetélytársak is. A szabaddemokrkaták közé számos magyar értelmiségi tartozik, legtöbbjük beszél idegen nyelveket, mozgalmuk elitista, körülbelül háromezer tagot számlál, és jórészt Budapestre szorítkoznak. A Demokrata Fórum a legnagyobb 20 ezer tagjával, gyökerei szétnyúlnak az országban, de még ez sem nevezhető tömegmozgalomnak. Az emberek konfúzusak, félnek a részvételtől - panaszolja Bihari Mihály, a szabaddemokraták egyik vezetője. A nosztalgikus pártok előnye, hogy ők ismertebbek. (folyt.)
1989. július 16., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|