|
|
 |
|
 |
Segély Kelet-Európának
|
Washington, 1989. augusztus 1. (Amerika Hangja, Panoráma) - A
kelet-európai reformerőfeszítések nyugati támogatásához fűződik
Simányi Tibor bécsi munkatársunk jelentése:
A hajlandóság megvolna, a kérdés csak az: hogyan. A nyugati
hajlandóság arra, hogy segítsen azon kelet-európai országoknak,
amelyek felszámolják a marxizmus csődtömegét, megreformálják
gazdaságukat és társadalmukat, és segítséget kérnek. Ez érdekes
pont, ugyanis erről volt szó nemrégiben egy osztrák-nyugatnémet
konferencián Bécsben. Ugyanis a szovjet tárgyalófelek nem szívesen
hallják ezt a szót, hogy segítség. Minden bizonnyal nehéz, és ez
érthető, 70 év fennhéjázó jelszavai után a szocializmus dicsőségéről
most azt mondani a nyugati tárgyalófeleknek: igen, rá vagyunk utalva
a segítségre.
Más a helyzet a lengyel és a magyar gazdasági képviselőknél.
Miután Lengyelország és Magyarország kénytelen volt importálni a
szovjet mintájú szocializmust, nem jelenti tisztességük megsértését,
ha most annak csődjével kopogtatnak azon nyugati országok ajtaján,
amelyekkel évszázadokon át úgyszólván közös háztartásban éltek.
Ezen lélektani momentumok figyelembevételével mondta a
nyugatnémet gazdaság egyik prominens alakja, Otto von Ameronin(?),
aki a múltban is a nyugatnémet keleti kereskedelem egyik szószólója
volt, hogy a Nyugat ne ujjongjon a kapitalizmus győzelme miatt,
hanem támogassa a válságos helyzetben lévő KGST-államokat. Ha
valóban arról van szó, hogy egyfajta közös európai házat építünk,
akkor elviselhetetlen ebben a házban a nyugat-keleti jóléti lejtő.
S már ezen a bécsi konferencián bejelentette a lengyel
Szolidarnoscs képviselője, hogy hazája 10 milliárd dollár segítséget
kér részben a Nemzetközi Valutaalaptól, részben a Világbanktól,
részben pedig úgy, hogy Lengyelország esedékes visszafizetési
kötelezettségeit prolongálják. (folyt.)
1989. augusztus 1., kedd
|
Vissza »
|
|
- Segély Kelet-Európának - 1. folyt.
|
Egy másik lengyel képviselő úgy vélte, országának nem hosszú,
hanem rövid lejáratú kölcsönökre van szüksége, hogy Nyugaton
nyersanyagokat vásároljon, amivel aztán fellendíti a lengyel
termelést.
A szovjet képviselő pedig úgy vélte, hazája nem segítséget
kíván, hanem együttműködést, körülbelül olyanképpen, mint most
Kalinyingrádban, a volt kelet-porosz Kőnigsbergben tervezik, ahol
nyugatnémet vállalatok számára egy úgynevezett szabad gazdasági
területet létesítenének talán a soproni mintára; s ahol az
alapítandó üzemek számára a nyugatnémet vállalkozók német
munkaerőket kapnának, azokat a Volga menti német telepeseket, akiket
a háború idején kitelepítettek, és akik most követelik, engedjék
meg, hogy visszatérjenek régi lakhelyükre.
Európai és amerikai körök hajlanak arra, hogy támogassák
Magyarországon egy szabad társadalom kifejlődését mindenféle
alapítványokkal, főleg azonban üzletkötésekkel. A probléma az, hogy
nyugati, főleg amerikai vállalkozók úgy vélik, a Joint(...)
jelenlegi formája nem nagyon csábító, mert nagy nyugati
vállalkozások nem 49 százalékos, nem is 51 százalékos, hanem 100
százalékos leányvállalatokat kívánnak létesíteni KGST-országokban.
Mint a bevezetőben mondtuk, Nyugaton megvan a hajlandóság arra,
hogy kiegyenlítse a nyugat-keleti lejtőt, azonban ehhez az
atmoszférát és a biztosított jogi lehetőségeket a Keletnek kell
megteremtenie. +++
1989. augusztus 1., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|