|
|
|
|
felcím: Látlelet az egészségügyről főcím: A huszonnegyedik órában
|
Budapest, 1989. augusztus 1. kedd (MTI-Press) A proletárdiktatúra nem tesz jót az egészségnek a WHO legújabb statisztikái szerint. A születéskor várható átlagéletkor, 33 ország adatait figyelembe véve, így alakul: az élenjáró Japán és az a dicstelen utolsó helyen szereplő Magyarország közt tíz év a különbség, de a többi szocialista ország sem áll jobban, ők is a lista legalján találhatók. De állhat itt bizonyítékul másik WHO statisztika is. Ha mondjuk 64 évig élnénk, és azt vizsgálnánk, hányan nem élik meg ezt a nem túl magas kort sem, hasonló eredményre jutnánk. Ami a "potenciális élettartamvesztést", a feleslegesen elvesztett évek számát illeti, első a Szovjetunió, második Románia, harmadik Magyarország. Ha pedig a férfiak százezer főre eső összes halálozását nézzük, első Magyarország, szorosan követ bennünket Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió. Tekinthetjük-e mindezt egyszerű véletlennek? alc. Az ötvenes évek naívitása Dr. Börzsönyi Mátyás, aki a fenti statisztikákkal megismertetett, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgató helyettese; a környezeti tényezők egészségkárosító és daganatkeltő hatását kutatja. És ahol lehet, javaslatokat tesz a megelőzésre. Elve: gyógyítani sokszor késő, a megelőzés a legolcsóbb, még ha az elején sokba is kerül. Ez csak látszólagos ellentmondás. A befektetés hamar megtérül. - Hogy kedvenc hasonlatommal éljek, a járványos gyermekbénulás kitörésekor sem a vastüdőket kell beszerezni, hanem mielőbb bevezetni a védőoltást, vagyis az elsődleges megelőzésre kell koncentrálni. Úgy érzem, nemcsak hazánkban, de a többi szocialista országban is megelőzhetőek lennének ezek a korai halálhoz vezető betegségek, ha a szemléleten változtatnánk végre - mondja a tudós kutató. Börzsönyi professzor az ötvenes évek naívitásában, azóta hamisnak bizonyult optimizmusában is látja mai bajaink gyökerét. - Hazánkban, ezt már lassan egy gyerek is tudja, (de ha nem, hát tanítani kéne neki ) a vezető halálokok: a szív- és keringési betegségek, a rosszindulatú daganatok, a légzőszervi betegségek, az öngyilkosság. Ezekért viszont a hibás táplálkozás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a környezetszennyezés tehető felelőssé. (folyt.)
1989. augusztus 1., kedd 12:36
|
Vissza »
|
|
Látlelet az egészségügyről 2.
|
Ezenkívül nálunk a legmagasabb a nők foglalkoztatottsága. Ha pedig kiesik a család összetartó ereje, annak beláthatatlan következményei lesznek: egyre több a válás, megnő a fiatalkorú bűnözés, terjed a kábítószer-fogyasztás. Vajon miért nem lehet bevezetni a családanyák részmunkaidős foglalkoztatását? Börzsönyi professzor szerint rengeteg a tennivaló. A munkahelyeken komolyabban kellene venni a maszk, a szűrő használatát, a szellőztetést, mert a légzőszervi betegségeket csak így lehet megelőzni. Speciális érdekeltségi rendszert kellene bevezetni: a dohányzó munkásnak kevesebb fizetést kéne adni, hiszen képtelen azonos mértékű és mennyiségű munkát végezni, mint nemdohányzó társa. De nehéz bizonyítani, hogy a dohányból és az alkoholból befolyt állami jövedelem az élvezetükbe belebetegedett emberek rehabilitációjára, táppénzre megy el, hogy betegeskedésekkel rengeteg kiképzett szakembert veszít az ország idő előtt. A helytelen táplálkozásnak is több az áldozata, mint gondolnánk. A rosszindulatú daganatok kiváltó okai közt ez az első, a dohányzást is "lekörözi". De hát az áramelések korában miként vehetnénk rá az embereket szokásaik megváltoztatására? Ha végigsétálunk egy átlagos magyar falu főutcáján, ma is sok elhízott, nyomoréknak tűnő férfival és nővel találkozunk, akik alig vonszolják magukat. Sokukat egyszerű fogyókúrával meg lehetne gyógyítani, vagy legalábbis megszabadítani fájó izületeiket a nyomasztó túlsúlytól, amely érrendszerüket is veszélyezteti. - Mindezekért nem lehet egyedül az egészségügyet felelőssé tenni - mondja a professzor -, a szoba-konyhás lakások világában és égető lakásgondok közepette. A "panelpalotákban" pedig a kifelejtett szigetelések miatt pihenni sem tudó ember nyáron a zajtól szenved, télen sokszor a melegtől. Alapvető mozgásigénye levezetésére nincsenek meg a feltételek, és akkor még nem beszéltünk arról, ami az utcán zajlik. Minden kormány elemi érdeke, hogy az ember környezete tiszta legyen, még ha ez sokba is kerül a költségvetésnek. A közművesítés befejezetlen, a helyzet botrányos: vezetékes víz van, ám csatorna nincs. Így tönkretesszük a felszini vizeket, az ásott kutakat. Az esetenként át sem gondolt járműimport, a Trabantok egészségkárosító hatásáról ne is beszéljünk A politikusok tévednek, amikor a környezetvédelmi rendszerből az embert kifelejtik, kihagyják, holott az egész érte v a n. Elvégre jelszavunk, hogy legfőbb érték az ember. Az egészséges ember, tenném én hozzá. A mi orvosaink nem rosszabbak, mint a nyugatiak, nem itt kell keresni az okot. Átgondolt intézkedések kellenének, sürgősen, mert nagy a baj. (folyt.)
1989. augusztus 1., kedd 12:38
|
Vissza »
|
|
Látlelet az egészségügyről 3.
|
A huszonnegyedik órában járunk. Nem először mondom el ezt; kollégámmal, Lapis Károly professzorral az Akadémia májusi közgyűlésén már ismertettük a népegészségügy gondjait, s a mind aggasztóbb helyzetet. Már az is nagy segítség volna, ha a 14 év alatti iskolások naponta fél liter tejet kapnának ingyen. Gondolnunk kell az eljövendő generációkra is. A Magyar Tudomány márciusi száma ismertette az MTA orvosi osztályának jelentését az ország lakosságának mind riasztóbb egészségi állapotáról. Losonczi Ágnes szociológus tanulmányának gondolatmenete így összegezhető: a második világháborút követő 20 év látványos javulása után, 1965-től megkezdődött hazánkban a halandóság látványos romlása. A korai halálozás arányainak növekedése, a tömegesen romló egészségi állapot mögött társadalmi okok is állnak, amelyek túlmutatnak a biológiai, genetikai adottságokon. Társadalmi vészjelzések ezek a számok és statisztikák, a társadalmi létfeltételek és az emberek teherviselő képessége között létrejövő feszültség megrendítő bizonyítékai. Mert mint Losonczi mondja, az a közhely, hogy "minden élőlény csak a környezetével együtt érthető", az embernél a társadalmi környezetet jelenti. A társadalmi tehertételek és bajok gyakran "szervülhetnek" betegséggé, ezek pedig újabb társadalmi bajok forrásává lehetnek. Elég csak az alkoholizmust példaként kiragadni: a betegség mögött megoldhatatlan társadalmi problémák és feszültségek rejlenek. Tehát nem, vagy nemcsak személyiséghibák jelentkeznek forrásként, hanem a kilátástalanság, a védő közösségek hiánya, az életcélok zavarodottsága, az önbecsülés, az önértékelés zavarai, az öntudatot, az önbizalmat adó munkák hiánya, az értelmes társadalmi cél, a jövőtudat "nélkülözése", az énvédő képesség gyengesége is jelen van a hosszan sorolható okok között. Sokan vannak a társadalmi átalakulás, az "adaptáció sérültjei", sokan rokkannak bele a hajszába, abba, hogy bizonytalanságukban a mába, a tárgyakba, az élvezetekbe kapaszkodnak. Súlyos szavak, kijelentések ezek, de hát a beteg társadalom, a romló egészségi állapot minden szakembert riadóztat. Csak a jövő korrigálhatja a jelent, ha sikerül a tartalékokat, a lebéklyózott energiákat, a tehetség "elfekvő készletét" mozgósítani. Az ártalmas feltételek fennmaradását ugyanis egyre kevésbé képes az ember ép testtel és lélekkel elviselni. Ám ehhez be kell látni: a népegészségügy helyreállítása nem egészségügyi-szervezési, hanem gazdasági-politikai feladat, melynek során számolni kell azzal is, mit vár, mitől fél és mit bír el a népesség. (MTI-Press)
1989. augusztus 1., kedd 12:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|