Rendszerváltás és az MTI

	Menekültek Ausztriában
München, 1989. július 29. (SZER, Világhíradó) - Bécsi munkatársunk, Hanák Tibor jelentkezik. Arról számol be, hogy milyen nagy fordulat állt be az ausztriai magyar menekültek sorsában, hogy ők milyen jól alkalmazkodnak az új helyzethez, és milyen segítséget kapnak az osztrákoktól: Július végén befejeződik az ausztriai magyar menekültek kilakoltatási akciója, amelynek során mintegy 2000 személyt bocsátottak el az állami gondozásból. A Belügyminisztérium intézkedése azokra vonatkozott, akik 1988. május 9-ike előtt érkeztek Ausztriába, és nem ismerték el menekült voltukat. A múlt év május 9-ike után menedéket kért személyek ügyének kivizsgálása gyorsított eljárással történik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az osztrák hatóságok a jelentkezők nagy részét nem ismerik el menekültnek, szinte kivételesnek számít, ha valaki ma menekültként itt maradhat. A kitelepítési akció megmozgatta egész Ausztriát és természetesen elsősorban az itt élő magyarokat. Sokan már másfél-két éve várakoztak Traiskirchenben vagy különböző vidéki szállodákban, kicsit már befészkelték magukat az osztrák életbe, vagy remélték, hogy ki tudnak vándorolni. S most, július folyamán megkapták a felmondást, mely közli az állami támogatás megvonását. A legtöbb magyar számára ez súlyos csapás volt. Kisebb részük a hazatelepedést választotta, nagyobb részük megpróbál saját lábára állni, munkát és lakást keresni, vagy meghúzódni ismerősöknél. S mint már annyiszor, most is elsősorban az egyházi segélyszervek nyúltak a szerencsétlen emberek hóna alá. Nemcsak közvetlen segítséggel, pénzbeni támogatással, fordítói munkákkal, beadványok, kérvények elkészítésével, hanem magasabb szintű közbenjárással, az osztrák politikai élet befolyásolásával is. Az egyházak többek között a bécsi polgármesterhez fordultak, hogy segítse elő a magyar menekültek letelepítését. (folyt.) 1989. július 29., szombat
Vissza »

	- Menekültek Ausztriában - 1. folyt.
Bécs város polgármestere nemcsak megigérte a támogatást, de az ügyben érintkezésbe lépett az osztrák szociális és munkaügyi miniszterrel. A munkaügyi miniszter Szépfalusi István evangélikus lelkésznek, mint a magyar menekültek legaktívabb támogatójának írt levélben leszögezte, hogy szükség esetén a megfelelő kodifikációval rendelkező menedékjogot kérők integrálásához pozitívan viszonyul. A letelepítési intézkedésekbe a magyarokat is felvették - olvassuk a miniszter levelében, ami igen nagy eredményt jelent, és nem marad hatástalan a munkaközvetítő hivatalokra sem. A letelepedni kívánó magyarokkal jól jár az osztrák gazdaság. A legtöbb érintett személy 25-35 esztendős szakmunkás, s már elég jól tudnak németül, hiszen - mint említettem - általában másfél-két éve élnek Ausztriában. De nemcsak a hatóságok, az egyes vállalkozók is, magánszemélyek is tanúságot tesznek magyarbarát érzelmeikről. Szinte megható, ahogy segítenek a magarokon. Biztosítanak nekik állást, keresnek vagy adnak nekik lakást. Az osztrákok nagy része ismét jól vizsgázik humanitásból. Ebben természetesen nagy szerepe van annak is, ahogyan a magyarok viselkednek. Nem akarok semmiféle nemzeti értékelést felállítani, csak a tényt közlöm, hogy most, amikor megkezdődött a lengyelek kitelepítési akciója is, Linzben tüntetésre került sor, sőt randalírozásra, ami nem növeli a lengyelek iránt érzett rokonszenvet és segítőkészséget. Ezzel szemben a magyarok nem felejtették el azt sem, hogy hálával tartoznak a szálláshelyek tulajdonosainak, illetőleg bérlőinek. Mind a 230 panzió és szálloda címére köszönőlevelet küldtek, melyben kifejezik a hálát a sok segítségért és türelemért. +++ 1989. július 29., szombat
Vissza »