|
|
|
|
- A hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
- Miért, hát lesz neki kevesebb fizetése, ha nem köt üzletet? - Pontosan erről van szó. Hát addig mit várunk ma a Magyarországtól akár peresztrojkáról, akármiről beszélünk, addig, amíg ilyen emberek kijönnek. Teszem azt például a Videotonnál konkrét eset volt. A Videotontól két pavilonra arrébb a japán egymaga egy hagszórót ott előttünk összeszerelt alkatrészeiből és bemutatta, demonstrálta, hogyan működik a hangszóró. Ugyanakkor egy német kollégával elmentünk a Videotonhoz és megkérdeztük, hogy ilyen és ilyen kiállított hangszórót vehetünk-e. Ja, hát úgy lettünk tájékoztatva, meg azt mondták, hogy mondták az úr, aki éppen kijött a baracpálinkázásból, hogy majd fél éven belül talán meg lehet rendelni, meg stb. Hát így nem lehet semmire menni. Azt mondta a kolléga, akinek én tolmácskodtam, jó, hát akkor menjünk tovább, hát fél év múlva lehet, hogy nem is élünk már. - Hát az autószalonban két nő szétszedett és összerakott egy autót reklámfogásképpen. De rendesen csinálták, gyorsan és fehér köpenyben, azt hiszem vagy kékben volt mindegy. Kiküldenek X.Y. magyar szakembert, azt sem tudja mit reklámoznak, megkérdi telefonon, hogy mennyibe kerül az áru mert elfelejtette, közben nem hozza magával a prospektust, és ha valamelyik német véletlenül rendelne, akkor kiderül, hogy ez még két hónap, amire kiderül, hogy rendelhet-e netán? Szóval így nem lehet kereskedni. - Pontosan. Ez az mondjuk Önnek nem egy nagy dolog ezt ön is érzi és látja, csak én azért szeretném mondani, hogy ha esetleg ez adásba bekerül. - Hát betenném ha megengedi. - Addig kérem szépen nem várhatunk semmit. Visszatérve ismét beszélgetésünkre a jó szándékú fiatalember, aki itt a stopposokról volt szó, ha kijönnek és próbálnak üzletet kötni. Ez nem üzletkötés mondjuk ez csencselés, amit sajnos a magyarok Ausztriában csinálnak. Ez nem üzletkötés, ez kis mértékekben megy, de ebből nem lesz az országnak semmi haszna. (folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|