Rendszerváltás és az MTI

	Óriáshajó a történelem hajnalán (2. rész)
A ,,busz,, széles ablakain át megtekinthető az acélbölcsőben nyugvó csónak, amelyre forró polietilén-glykol viaszt permeteznek - a tervek szerint még egy évtizedig - abban a reményben, hogy idővel ez az anyag veszi át a vízmolekulák helyét a fa belsejében. Közben Crowther apró részletekből, ,,mozaikokból,, kikövetkeztette a hajóépítő társadalom bonyolult szerkezetét, és összerakta a csónak utolsó útjának drámai történetét. Mint kitűnt, marhahúst és fát szállított. A régész szerint időszámításunk előtt 450-ben már a hatalmas tölgy kivágása is meglehetősen nagy szervezést igényelhetett. A faóriás akkor nyolcszáz éves és 24 méter magas lehetett... Őseink a 2,8 tonnás fatörzset görgőkön juttatták el a folyóig. Ott vájták ki és faragták meg a törzset: a munka szépsége ma is jól érzékelhető. A csónak egyik végére fardeszkát illesztettek: most is ott van. A hajóorrba pedig kis fedélzettel ellátott bonyolult berendezést szereltek. - Ehhez hasonló csónakok valóságos flottája közlekedhetett akkoriban, bár nyilván nem minden jármű dicsekedett ilyen hatalmas méretekkel - mondja Crowther. - E hosszú, keskeny és nehezen irányítható monstrum kezelése egyáltalán nem volt egyszerű. Valószinűleg az árapállyal végeztették el a munka dandárját. A ,,hajólabor,, falán elhelyezett vázlat szerint 18 evezős hajtotta előre a járművet, de a szakember úgy gondolja, hogy a legénység bizonyára csak 4-5 emberből állt. Ők csupán az irányt igyekeztek tartani, a többit az árapály mozgására bízták. A hattonnás csónakban szétszórva talált fahasábok rendeltetését ma még homály fedi és más rejtélyek megoldása is hátra van. Ám az egy éve kiállított csónak-monstrum máris jelentős érdeklődést keltett, és sokakat odavonz a vámházból átalakított múzeum múltszázadi épületébe. Magában a múzeumban ma zűrzavaros állapotok uralkodnak. Új otthonba költöztetik ugyanis az antik autók és hintók gyüjteményét, mert a régészeti leletekre akarják összpontosítani a figyelmet. A ,,hajólabor,, mögött például remek római mozaikok kaptak helyet. A nyüzsgés és pezsgés egész Hullra jellemző. A Londontól alig 300 kilométernyire északra levő kikötőváros csak most kezd új életre kelni a világháború katasztrofális pusztításai után. Egymás után állítják helyre és csinosítják a régi negyed patinás házait. Nagy-Britannia legrégibb hajója pedig most újabb vonzerőt kölcsönöz az ősi városnak, amelyről írásban 1299-ben történt először említés. +++ Mezei Marianne, MTI-Panoráma 1989. július 27., csütörtök 15:10
Vissza » Folytatásokkal »