|
|
 |
|
 |
Afganisztán arcai (2)
|
E különös folyamat tükörképe a másik oldalon is érzékelhető: az
Egyesült Államok és a nyugati országok olyan csoportokat támogatnak
lelkesen fegyverrel és pénzzel, amelyek mindinkább hasonlatosak a
nyugati demokráciák ősellenségeinek kikiáltott fundamentalistákhoz,
eszeveszett terroristákhoz. Az ellenállás muzulmánjai immár
,,muzulmánabbak,, mint a kormány muzulmánjai: lányaikra fátyolt,
csadort kényszerítenek - noha ez még a szovjet invázió előtt sem
volt elterjedt szokás. Ők azok, akik könyörtelen módszerekkel vívják
a ,,szent háborút,, honfitársaik ellen, szégyenlősen takargatják
kifelé nyugati kapcsolataikat (a fegyvert és pénzt azért elfogadják)
s akkor is szájukra veszik Allah nevét, ha ezt korábban ritkán
tették. Az iszlám fundamentalizmus - amely korábban nem volt
jellemző Afganisztánra - most teret nyer az országban.
A szélsőségek - a ,,kommunista muzulmán rendszer,, és a
,,nyugati iszlám fundamentalizmus,, - tovább mélyítik a szakadékot
az ország népe között: mindmáig több millió afgán menekült
reménykedik a hazatérésben, az ország különböző vidékein pedig
botcsinálta önjelölt hadurak ,,igazgatják,, a népet - kedvük és
tetszésük szerint, és persze saját számlájukra.
Régen volt, amikor több mint tíz évvel ezelőtt hatalomra jutott
az Afganisztáni Népi Demokratikus párt és nekilátott szovjet mintára
átalakítani az országot, brosurák alapján hozzáfogott a
földreformhoz, a turbános, idős mullahokat pártgyűlésekre
kényszerítette és rohamléptekkel irányította Afganisztánt a ,,modern
szocialista államiság,, felé. A végeredmény ismert: több mint 13
ezer szovjet halott és ki tudja mennyi afgán áldozat.
Most két véglet kínálkozik megint: a fundamentalizmus, vagy -
egyes elképzelések szerint - a ,,nyugatosítás,,. Ami a harmadik
végletet illeti - Ndzsibullah elnök ,,kommunista iszlámját,, - arról
Afganisztánban sommás véleményt mondanak: a jelenlegi államfő
örököse az elmúlt tíz év elhibázott politikájának, s az elmúlt tíz
évre ráragadt címkét nem lehet egyszerűen ledobni, vagy muzulmán
címkével felcserélni.
Talán eljön az idő, amikor a külső erők és a szomszédok valóban
Afganisztánra bízzák a címke megválasztását. Stockholmban július
utolsó napján szovjet-amerikai konzultáció kezdődik - egyebek között
Afganisztánról. Talán sikerül megállapodniuk arról, hogy nem nekik
kell megállapodniuk Afganisztán ügyeiben. +++
1989. július 27., csütörtök 13:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|