|
|
|
|
Reformkörök 2.
|
Például a Budapesti Pártbizottság végrehajtó bizottságának "Mit képviseljünk?" című vitaanyaga, amely a szegedi platform-tervezet gondolatvilágából merít. Ami zavarba hoz sokakat: a szavak és a tettek egységének hiánya. Gondolok itt a kongresszusi küldöttválasztások anomáliáira, s ez különösen Budapesten szembeszökő, a tisztségviselők újraválasztásának halogatására az alapszervi vezetőségektől kezdve felfelé a görcsös ragaszkodásra a küldöttválasztások augusztusi "lezongorázására", holott már fél ország reformkörei követelik ennek szemptemberre halasztását, nem is beszélve a kongresszus időpontja körüli csetepatéról. Mindennek ellenére pártunk vezetése már nem hátrál, hanem előre megy, és igyekszik a társadalmi mozgások élére állni. Ebben a hivatásos pártmunkások egy része segíti. Még óriási munka áll előttünk, ha azt akarjuk, hogy a kongresszusig a párt újjászülessen, hiteles programmal - és ami legalább ilyen fontos - minden szinten hiteles vezetőkkel, képviselőjelöltekkel állhasson ki a választók elé megméretni magát. Jelképes értékű, hogy a párt elnökének első nyilvános közszereplésére július 5-én került sor a budapesti reformkörök több száz képvislője előtt. Egyebek között arról szólt, hogy a refrmköröket a párt avantgárdjának tekinti. Szavaiban tapintatos tanács is volt: arra is vigyázni kell, ne szaladjon túlzottan előre, mert ha a derékhad leszakad, az élcsapat magára marad. Úgy tűnik, ezt a vidéki reformkörök - helyi sajátosságaiból fakadóan - maguktól és hamarabb felismerték. Mint ahogy azt is, hogy együtt kell működni a pártapparátusból is azokkal, akik őszintén óhajtják ezt. Mindezt persze sok budapesti reformkör is felismerte, csak némi késéssel, Fontosnak tartom, hogy ne csupán a saját szablyájukat élesítsék, ne akarjunk egyre radikálisabb jelszavakkal "versenyezni" a pártvezetés - nagyrészt tőlünk átvett - céljaival. Mozgalmi jellegünket megtartva célszerű lenne aktív integráló szerepet betöltenünk a kongresszusi felkészülés folyamatában. Jelenti ez a dokumentumok előkészítésében való aktív részvételt is, de mindenekelőtt a párton belüli és a párton kívüli tömegekkel folytatandó még aktívabb párbeszédet. Nem véletlen, hogy éppen most, a többpártrendszer csíráinak megjelenésekor kezdi betölteni pártunk önmaga ellenzékének szerepét is, ami a pártállamban lehetetlen volt. Azonban a pártnak újjászületésében csak konstruktív ellenzék segíthet belülről. (MTI-Press) ág/pé Szántó György az MSZMP reformkörök országos tanácskozása
1989. július 26., szerda 14:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|