|
|
|
|
- Magyar vezetők Moszkvában - 1. folyt.
|
Amikor Gorbacsov arra koncentrál, hogy sikerrel meglovagolja a válság új hullámhegyét - az egyidőben fellépett tömegsztrájkot és a nemzetiségi zavargásokat - nemigen tehet mást, mint nagyfokú megértéssel figyeli a birodalom perifériáján elhelyezkedő, kis országban történő változásokat: a többpártrendszer kezdeteit, a piacgazdálkodás felé tett lépéseket. Már csak azért sem tehet mást, mert Gorbacsov eddig úgy vészelt át minden peresztrojka-krízist, hogy - pestiesen szólva - jó képet vágott hozzá. Az újabb és újabb válságokat saját politikája, a peresztrojka sikereként tüntette fel. Így lovagolta meg a legutóbbi válsághullámot is. Válságjelenségek azért lépnek fel - mondja Gorbacsov -, mert a peresztrojka még nem következetes, még nem jutott elég messzire. Nem mondhat mást, mert alternatívaként csak azt mondhatná, hogy a peresztrojkát - saját politikáját - fel kell számolni. Tehát, ha Magyarországon már jóval messzebbre jutott az ottani reformfolyamat, mint a Szovjetunióban, Gorbacsovnak - legalábbis egyelőre - ehhez is jó képet kell vágnia, illetve nagyfokú megértéssel kell figyelnie. Annál is inkább, mert Magyarországon eddig nem került sor sem zavargásokra, sem tömegsztrájkokra, mint a Szovjetunióban. De ezzel le is zárhatjuk a moszkvai látogatás eredményeinek felsorolását. A hírhedt Brezsnyev-doktrína félreérthetetlen elvetésére ezúttal sem került sor. A szovjet megszálló haderő - ha csökkentett létszámban is - Magyarországon marad. Mindkét fél bírálta a KGST elmerevedett mechanizmusát, elhatározták, hogy megvizsgálják a kétoldalú, konvertibilis fizetések lehetőségeit, de egyik félnek sincsenek illúziói a gazdasági kényszerkapcsolat fennmaradását illetően. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|