|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének nyilatkozata
"Az elmúlt hetekben - a sajtóban és a TV-ben is - nyilvánosságra
került, hogy az Új Idő Kft., mint ,,kiadványszervező,,, a szerzőt
képviselő, annak jogaival rendelkező ügynökség engedélye nélkül
kiadta A. Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport című könyvét. A
kibocsátó Új Idő Kft., a szerző és jogi képviselője, valamint a mű
kiadójának tiltakozása ellenére forgalomba hozta a mű nem teljes és
tárgyi tévedéseket tartalmazó fordítását."
Deutschlandfunk, Hírek:
Lövési tilalom
"A magyar
határőröknek megtiltották, hogy olyan személyekre lőjjenek, akik el
akarják hagyni az országot. A határőrség egyik ezredesének
nyilatkozata szerint csak figyelmeztető lövéseket lehet leadni.
Az ezredes hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nem tájékoztatja
a keletnémet hatóságokat az NDK polgárainak menekülési
kísérleteiről. Ezzel szemben Bonnban megerősítették azokat a
jelentéseket, miszerint a magyar hatóságok bejegyzik a keletnémet
polgárok útlevelébe, ha menekülési kísérletet hajtanak végre."
|
|
|
|
|
|
|
Fordulópont március 15-e?
|
München, 1989. március 17. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák meg Ferenczy Zoltánt, aki arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon fordulatot jelent-e az idei március 15-e a magyar társadalom életében. - Akik a nemzetek életében a hajtóerőt inkább a szellemiségben, mint az anyagiakban látják, örömmel telve bizakodnak: március 15- ike a fordulat napja volt. Ennek történelmi alapja is van. Hát nem a pápa lengyelországi látogatása adta a lengyel népnek azt a szellemi töltést, amelyből a Szolidaritás robbant ki, az a Szolidaritás, amelyik az egyetlen alapja lehet Lengyelország felvirágzásának? Vagy nem a Reaganből áradó derűlátás volt a fő mozgatóereje az amerikai gazdasági, egész társadalmi megújulásnak, szinte - mondhatnám - csodának a csüggedés évei után? Vagy pedig, hogy visszanyúljunk egy kicsit a történelemben, 1898. vége felé Franciaországot hirtelen jókedv és tettrekészség kerítette hatalmába, holott Elzász-Lotharingia vesztesége még mindig sajgó seb volt, csakúgy, mint a Dreyfus-ügy, és a gazdasági, meg a demográfiai mutatók alapján csak a borúlátás volt indokolt. Ennek ellenére egy csapásra eltűnt a rosszkedv, a letargia, még a Panama-csatorna botrány szülte cinizmus is. Hogy miért? Ki tudja! Talán az Eiffel torony elkészülte, vagy a párizsi Világkiállítás, vagy valami egészen más, valami megmagyarázhatatlan ok miatt. És kezdetét vette egy korszak, amikor Franciaország máról holnapra fellendült, olyannyira, hogy az első világháborúig tartó korszakot márcsak úgy emlegetik, mint a szép időket. Fordulópont tehát lehetne március 15-e. Hogy tényleg az, és beköszöntének a szép idők? Hogy jön-e a megtisztító szellemi közhangulati forradalom, motorként hajtva a társadalmi, kulturális, gazdasági fellendülést, az emberi kapcsolatok szebbre fordulását? Ki tudja, bár úgy lenne! De talán nem ünneprontás, hiszen már nem másnaposak vagyunk, ha higgadtan egy kicsit körülnézünk. Távoli rokonainknál például, ahol egy milliónyi észtből tavaly szeptember 11-én 300 ezren - a lakosság egy harmada - tolongott az utcákon szabadságot követelve. Vagy Litvániában, ahol egy hónapja Kaunasban a litvánok függetlenségi ünnepén az alig 3 millió litvánból negyedmillió vonult fel. Vagy megintcsak néhány napja Rigában a lettek 10 százaléka ment az utcára. Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága, az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak. 100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni. Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki. Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa valóban a fordulat napja volt. +++
1989. március 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"... azzal a tézisével, hogy ma is számtalan ember úgy érzi,hogy menekülnie kell Magyarországról azzal már nem értek egyet. Természetesen vannak ilyenek, se semmilyen elfogadható ok már nincs arra, hogy valaki politikai okokból meneküljön a mai Magyarországról, hála Istennek ezen már túl vagyunk. A rossz gazdasági viszonyok okot adhatnak és ad is okot a kivándorlásra vagy a kinnmaradásra, de ez már nem politikai emigráció, ez az emberek természetes vágya,hogy olyan országokba menjenek, ahol jobban, sőt sokkal jobban lehet élni. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|