Rendszerváltás és az MTI

	Egy politikai botrány.. (2.)
Amikor Gorbacsov meghirdette a maffia elleni harcot, ez az ügy szereplői körében zavart okozott, ám e zavar csak átmenetinek bizonyult. Mire Csurbanov a rács mögé került, az országban egyre aggasztóbb gazdasági problémák jelentkeztek: nőtt az árúhiány, nőttek a sorok. Kevesen hitték, hogy a kettő között lehet összefüggés, de ma már hallani: rajtaütöttek a fogyasztási és közszükségleti cikkek piacán. Moszkvai nem hivatalos vélemények szerint az ügy hátterében az árnyékgazdaság és a vele szorosan összefonódott adminisztratív-utasításos rendszer, vagyis a teljhatalommal rendelkező bürokrácia áll. Ők azok, akiknek a tulajdonában nem kevesebb van, mint maga az állam - s persze az állami tulajdon. Az állami termelőeszközökön megtermelt értékek felett ők rendelkeznek s nekik köszönhető, hogy a nyereség nem az újratermelésbe, hanem egyéni zsebekbe vándorol - s konzerválja az elmaradottságot. A bürokrácia ,,piaci erődemonstrációja,, nem volt hiábavaló: az üzenetet mindenki, érintett és kevésbé érintett is megértette, és az üzbég maffia ügyéből ebben a pillanatban megszületett a ,,Gdljan-Ivanov - ügy,,. Ma sokkal fontosabb annak bizonyítása, hogy a két nyomozó hogyan ,,erőszakolta ki a terhelő vallomások egyes vezetők ellen,, és lényegtelen, igazak-e a botrányos állítások. Látszólag senki sem érdekelt ma már ennek az ügynek a megvilágításában: sem a KGB, sem a Belügyminisztérium, sem a Főügyészség, de még az értelmiség jelentős része és a sajtó sem. Elterjedt az a nézet, hogy a demokratizálás elérte a jelenlegi lehetséges szint felső határát és egyre többen hangoztatják: a Gdljan-Ivanov ügy a stabilizáció ellen hat, egyesek ultrakonzervatív jobboldali provokációnak tartják. Felmerül, kik is az árnyékgazdaság, a maffia, a bürokrácia tagjai? Ez szinte lényegtelen, hiszen évtizedek alatt mindenki valahogyan kapcsolatba került vele: a termelő üzemek és politikai intézmények vezetői és kevesen vannak tudatában annak, hogy valójában ők is oda tartoznak. Annyit tudnak csupán, hogy mindenhez nehéz hozzájutni - legyen szó a termelésről vagy az egyéni szükségletekről - és semmit sem adnak ingyen. Az ügy akkor vált ,,Watergate-üggyé,, amikor bizottságra bízták a felderítését. A bizottság esetében - mint egyes népi küldöttek elmondták - elhúzódó vizsgálatra és kevés eredményre lehet számítani. Hiszen a feltárásban már senki sem érdekelt azon a két nyomozón kívül, aki a ,,bőrét vitte a vásárra,,. S persze azokon kívül, akik szégyennek tartják, hogy a huszadik század végén ilyen gazdag ország így nyomorogjon.+++ Kaszab Zsuzsa (Moszkva) 1989. június 18., vasárnap 10:29
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »