|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZDP állásfoglalása a koalíció lehetőségéről
"A magyar és a nemzetközi sajtóban a
közelmúltban nyilatkozatok láttak napvilágot egy esetleges MSZMP,
MDF, MSZDP koalícióról. A Szociáldemokrata Párt - elemezve a kialakult helyzetet - úgy
látja, hogy hiányoznak a társadalmi és politikai feltételek
bármilyen koalíciós elképzeléshez."
BBC, Panoráma:
Lipták Béla nyilatkozata
"... ha Bős megépülne, akkor
Csehszlovákia ezzel áthelyezi a saját felségterületére a Duna jobb
partját is, ami nem más, mint területfoglalási precedens, hazánk
további csonkítása.
A másik, hogy a Duna vizének egy elszigetelt üzemcsatornába való
vezetése Csallóközt teszi tönkre, annak a földműves magyar
életformájának a felszámolását eredményezi."
|
|
|
|
|
|
|
Olasz kormányválság (1.rész)
|
1989. július 23. vasárnap (MTI-Panoráma) - Hegyek vajúdtak és egeret szültek. A civódásokkal, ködösítéssel, vádaskodással, sértődésekkel telt kéthónapos kormányválság után ugyanaz az ötpárti koalíció, jobbára ugyanazokkal a személyekkel alakított kormányt, szinte teljesen változatlan programmal.
Giulio Andreotti harminckét tagú új kabinettjében tizenegyen ,,érkeztek,, - de csak öten olyanok, akik korábban még nem töltöttek be kormányzati tisztséget -, tizenhárman megtartották a de Mita kormányban elfoglalt helyüket és nyolc miniszter került másik tárca élére. Eggyel kevesebb köztük a kereszténydemokrata és egy helyett két miniszter az Olasz Liberális Párt tagja a kormányban: a fontos védelmi tárca helyett az egészségügyet és a parlamenti kapcsolatok miniszterének tisztét kapták meg. Ha a kapus potyagólokat szed be, a csatárok pedig képtelenek az ellenfél hálójába betalálni, akkor a legegyszerűbb elküldeni az edzőt. Az olasz kormányban a csapat jószerével ugyanaz, de a karmester változott. A kereszténydemokrata Ciriaco de Mita helyett a kereszténydemokrata Giulio Andreotti vette kezébe a karmesteri pálcát. Ugyanannak a negyven éve kormányzó pártnak azonban ők ketten egészen más irányzatát képviselik, mint ahogy politikusi stílusuk is különböző. A háború utáni olasz történelem 49. és egyben előrehozott választások nélkül véget ért leghosszabb kormányválságának lezárultával Giulio Andreotti hatodszor költözik be az ország kormányfőjét megillető római Chigi-palotába. A hetvenéves politikus fogadkozott: nem strandkormányt alakít, nem is a jövőre esedékes helyhatósági választásokig tervezi programját, hanem a parlamenti ciklus egész hátralévő idejére együtt akarja tartani a koalíciót. Elsősorban azért, hogy 1992-re az egységes nyugat-európai integráció létrejöttére Olaszország is megfelelően felkészüljön, s tekintettel arra is, hogy 1990-ben fél évre Itália látja el a közösség soros elnöki tisztét. Ehhez azonban Andreottinak egyéni rekordot kell döntenie, mert igaz, hogy öt kormány élén állt már, de egyik sem élt tovább másfél évnél, kétszer egy éven belül, kétszer pedig két hét alatt megbukott. A miniszterelnök személyének változása azonban csak a jéghegy csúcsán jelez változást. A kormányalakítási tárgyalások során ugyanis a miniszteri székek börzéjén nemcsak a pártok között folyt az alkudozás, hanem az egyes pártok különböző szárnyai és irányzatai között is. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap 16:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|