|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZDP állásfoglalása a koalíció lehetőségéről
"A magyar és a nemzetközi sajtóban a
közelmúltban nyilatkozatok láttak napvilágot egy esetleges MSZMP,
MDF, MSZDP koalícióról. A Szociáldemokrata Párt - elemezve a kialakult helyzetet - úgy
látja, hogy hiányoznak a társadalmi és politikai feltételek
bármilyen koalíciós elképzeléshez."
BBC, Panoráma:
Lipták Béla nyilatkozata
"... ha Bős megépülne, akkor
Csehszlovákia ezzel áthelyezi a saját felségterületére a Duna jobb
partját is, ami nem más, mint területfoglalási precedens, hazánk
további csonkítása.
A másik, hogy a Duna vizének egy elszigetelt üzemcsatornába való
vezetése Csallóközt teszi tönkre, annak a földműves magyar
életformájának a felszámolását eredményezi."
|
|
|
|
|
|
|
Ünneplés
|
München, 1989. július 20. (SZER, Magyar híradó) - Budapesti kommunisták álltak elő a javaslattal, hogy október 23-ika a nemzet közös ünnepe legyen. Már közhelynek számít, hogy az események milyen szédületes ütemben gyorsultak fel, nem győzzük kapkodni a fejünket. Úgy tűnik Gadó György sem, aki kommentárral emlékezik meg a budapesti pártbizottság reformjavaslatáról. - Az MSZMP budapesti bizottsága sokak számára meglepő javaslattal állt elő. Együttműködést ajánlott fel a különböző ellenzéki szervezeteknek október 23-ika elkövetkező évfordulójának előkészítésében és megünneplésében. Az MSZMP egészen még nem vállalta fel az ügyet és Nyers Rezső pártelnök fenntartással szólt róla. Másfelől, amennyire a spontán hangokból kivehető, ellenzéki oldalon sem keltett osztatlan lelkesedést a javaslat, távolról sem. Az ellenzék és a közvélemény nem csekély része már a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor ellenérzésekkel fogadta a hatalom képviselőinek megjelenését ezen a jelképes aktuson. Igaz, a hatalmat gyakorló és korábbi egységét elvesztett párt reformbarát képviselői jöttek el, és ezt némi jóhiszeműséggel el lehetett fogadni, már csak azért is, mivel 1956 öröksége melletti kötelezettségvállalásukkal ezek a politikusok elősegítették az erjedést a kommunista pártban, és megnehezítették a konzervatívok dolgát. Ámde ezt az első, és nem is egészen egyértelmű lépésüket nem követte a második, nem fordultak határozottan szembe a közvélemény előtt a kádárizmussal, nem utasították el világosan Kádár politikai hagyatékát. Nagy Imréék temetését a Kádár Jánosé követte, és amit az előbbin való részvételükkel javítottak a helyzeten - egyúttal a saját politikai helyzetükön is -, azt a másodikon mutatott szereplésükkel semmissé tették. Sőt a Kádár temetés után visszamenőlegesen is új színben jelenik meg július 16-iki megnyilatkozásuk. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|