|
|
|
|
Elhelyezkedési nehézségek hazánkban
|
München, 1989. július 22. (SZER, Világhíradó) - Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai szerint az idén is kevesebb állás lehetőség várja a pályakezdőket, mint ahányan végeznek. Ez a fejbekolintó hír ihlette Hajnal László Gábor jegyzetét. Felolvassuk írását. Kétségtelen, 1949-től napjainkig egészen sajátos módon intézték az emberi sorsokat Magyaroszágon. A hatalom kisajátitott mindent, beleszólt a családok életébe, az oktatásba, törvényekkel és úgynevezett szocialista összeköttetésekkel szabályozta, hogy ki hol születhet, kerülhet-e a bölcsödébe majd az óvodába. Melyik iskolában tanulhatja betűvetést. Aztán a pályaválasztási és munkavállalási tanácsadókban határoztak arról - munkás lesz-e vagy értelmiségi. Kaphat-e a városban, ne adj Isten Budapesten állást vagy muszáj vidéke mennie. És közben lehetett hallani a funkciónáriusok sopánkodását, hogy kevés a gyerek. Nem főlik a foguk kalapácsnyélhez, sokszoros a túljelentkezés a felsőfokú tanintézetekbe. Míg a végzősök válogatnak, fanyalognak, pedig-pedig - de aztán csak elrendeződtek évről-évre az ügyek. Protektorok intézkedtek s előfordult, hogy a jogi egyetemisták közül némelyek felvételi svindlikkel kerültek a szerencsések közé. Azután dinasztiális szempontok döntöttek arról, orvos mérnök, tanár, külkeres szakra küldik a csemetét, hogy diplomával a zsebében majd a szülők, rokonok umbuldájával elengáns, jól fizetett helyen élvezhessék a kiskapuk ismeretének előnyeit. Napjainkban viszont összekuszálódtak a fonalak. A partizánvezér nagybácsi a sorozatos előnyszerzésekért lebukott. A megyei titkár korkedvezménnyel menekült nyugdíjba, a kórházigazgató unokatestvér pedig kiebrudaltatott. A kommunisták korábbi iratlan parancsát - testvér segítsd a lebukottakat, vagyis a mi kutyánk kölyke nem kerülhet pácba. A védelmet mostanság nem lehet egy telefonnal elintézni. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
|
|
- Elhelyezkedési nehézségek hazánkban - 1. folyt.
|
Bajba kerültek a "funkci gyerekek", ám az ostor mégsem rajtuk csattan igazán. A most pályakezdő nemzedék tényleg mostoha helyzetbe került. Lettek légyen azok az általános iskolát végzettek, tecnikumban, gimnáziumban érettségizettek a bizonyítványuk szerint műszaki vagy humán értelmiségiek. Ezt a generációt csalogatták világra a szappanbuboréknyit érő GYES-sel, szociálpolitkai kedvezménnyel, hogyha születnek testvéreitek vagy épp ti lesztek a másodikok, harmadikok ad az állam-papa lakást, ingyen szakszervezeti beutalót nyaralásra. De óvodai, iskolai ferőhelyket nem építettek. Huszonegynéhány nebulóra méretezett teremben szorongtak negyvennél többen. Nem készültek el időre a könyvek, füzetek. Az iskoláknak adott pénzből lesporolták a krétára valót és a zsúfoltságnak az európai viszonylatban szégyenteljesen alacsony oktatási költségvetésnek áldozatai most az élet küszöbén téblábolnak, hiszen a pályakezdés nehézségeire nem készítették fel őket. Azt ne feszegessük, hogy a nyolc osztályt végzettek közül, hogy minden ötödik miért maradt fél-analfabéta. És ne rángassuk annak leplét sem, vajon a lusta, a nehezen kezelhető vagy a testileg satnya diákok száma, miért gyarapodik rohamosan. Idén az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adtai szerint a csaknem 130 ezer iskolai tanulmányait befelyező fiatalt 110 ezer hely várja, de ezen belül is nagy a szoródás, mert a pályakezdők 30 százaléka szakképzetlen és nekik elhelyezkedni szinte lehetetlenség. A diplomások közül az orvosok, gyógyszerészek, jogászok, mérnökök, pedagógusok, gazdasági szakmeberek több lehetőség közül választhatnak - ám megszünt a korábbi nagy csalogatás. A hatalmat még birtokló MSZMP kereken három millió dollárt kért és kapott a Világbanktól a munkaerőpiac, valamint az átképzési szolgáltatások fejlesztésre, de ebből a hitelből ismét nem az eredeti elképzelés megvalósítását dotálják, s amit igen azt finoman fogalmazva is kelekótyán cselekszik. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
|
|
- Elhelyezkedési nehézségek hazánkban - 2.folyt.
|
Baljos jelek mutatkoznak a foglalkoztatottság egészében. Mind többen rettegnek a munkanélküliségtől, hogy bezárják a gyárat, végleg napszintre kerülnek a bányászok és a naturának nincs értéke. Az annyit emlegetett szerkezetváltás első lépéseinek nyomában a félelem bandukol és amíg többször hangoztatott, ígérgetett szociális háló bizony gyatrán feszül. A szükségben arra esni - életveszélyes. Hajnal László Gábor jegyzetét olvastuk fel. +++
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|