|
|
|
|
Elhelyezkedési nehézségek hazánkban
|
München, 1989. július 22. (SZER, Világhíradó) - Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai szerint az idén is kevesebb állás lehetőség várja a pályakezdőket, mint ahányan végeznek. Ez a fejbekolintó hír ihlette Hajnal László Gábor jegyzetét. Felolvassuk írását. Kétségtelen, 1949-től napjainkig egészen sajátos módon intézték az emberi sorsokat Magyaroszágon. A hatalom kisajátitott mindent, beleszólt a családok életébe, az oktatásba, törvényekkel és úgynevezett szocialista összeköttetésekkel szabályozta, hogy ki hol születhet, kerülhet-e a bölcsödébe majd az óvodába. Melyik iskolában tanulhatja betűvetést. Aztán a pályaválasztási és munkavállalási tanácsadókban határoztak arról - munkás lesz-e vagy értelmiségi. Kaphat-e a városban, ne adj Isten Budapesten állást vagy muszáj vidéke mennie. És közben lehetett hallani a funkciónáriusok sopánkodását, hogy kevés a gyerek. Nem főlik a foguk kalapácsnyélhez, sokszoros a túljelentkezés a felsőfokú tanintézetekbe. Míg a végzősök válogatnak, fanyalognak, pedig-pedig - de aztán csak elrendeződtek évről-évre az ügyek. Protektorok intézkedtek s előfordult, hogy a jogi egyetemisták közül némelyek felvételi svindlikkel kerültek a szerencsések közé. Azután dinasztiális szempontok döntöttek arról, orvos mérnök, tanár, külkeres szakra küldik a csemetét, hogy diplomával a zsebében majd a szülők, rokonok umbuldájával elengáns, jól fizetett helyen élvezhessék a kiskapuk ismeretének előnyeit. Napjainkban viszont összekuszálódtak a fonalak. A partizánvezér nagybácsi a sorozatos előnyszerzésekért lebukott. A megyei titkár korkedvezménnyel menekült nyugdíjba, a kórházigazgató unokatestvér pedig kiebrudaltatott. A kommunisták korábbi iratlan parancsát - testvér segítsd a lebukottakat, vagyis a mi kutyánk kölyke nem kerülhet pácba. A védelmet mostanság nem lehet egy telefonnal elintézni. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|