|
|
|
|
Bush beszéde
|
München, 1989. július 22. (SZER, A mai nap) - Tegnap a Fehér Ház Rózsakertjében a rab nemzetek hete alkalmából George Bush elnök beszédet mondott, melyben újra felidézte a beiktatáskor elmondott szavakat is, azokat, melyekben optimizmusa fejeződik ki, hiszen ő úgy látja, hogy a világ válltozások előtt áll, a rab nemzetek megszabadulnak a külső és belső elnyomástól és a demokrácia irányába törekszik az emberiség. Egy ilyen ünnepélyes alkalommal nem lenne illő arról elmélkedni, hogy mennyire jogos az amerikai elnök derülátása, már csak azért sem, mert Bush kelet-európai útja után itt egyre többen reménykednek abban, hogy ott végül minden jóra forul. George Bush rögtön a beszéde elején a magyar és a lengyel nemzet felé fordult és a következőket mondotta: 40 éven át Magyarország és Lengyelország eltűrni kényszerült azt, amit az egyetlen alternatíva dilemmájának, egypártrendszernek neveznek, a nemzeti érdek egyoldalú meghatározását, monolitikus társadalmi és gazdasági modellt. Röviden, egy olyan jövőt, melyet egy idegen ideológia írt elő Magyarország és Lengyelország számára - mondotta az elnök. Majd így folytatta - ez a jövő azonban az ember számára valóban jövőtlenséget jelentett, mert megtagadta az egyéntől a választás jogát, megtagadta a társadalmaktól a pluralizmust, a nemzetek önrendelkezési jogát. Mégis most, - hangsúlyozta George Bush - a magyar és a lengyel nép túl akar lépni a kétségbeesés korszakán, a szabadság fénye a lelkekben nem aludt ki. Az amerikai elnök beszédében ezen a ponton többször is utalt Kossuth Lajosra, arra, hogy Kossuth az emigrációban is milyen nyugodt méltósággal állt ki az emberi szabadság mellett. Majd Bush a rab nemzetekből származott amerikaiak képviselőit mutatta be a hallgatóságnak, így egyebek közt az ünnepségen jelenlevő kubai Polita Chraude Ahverot és a Carch Kirait(?) az amerikai röplabda válogatott világhíres játékosát. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bush beszéde - 1. folyt.
|
A rózsakerti ünnepségre 200 személyt hívtak meg, a közöttük a magyar emigráció 15 tagját, így csak hogy néhányat említsünk, Bertalan Imrét, Szegedi Dénest, Gereben Istvánt, Rupp Kálmánt és Harkai Róbertet is. George Bush persze beszédében Kambodzsától Nicaraguáig valamennyi rab nemzetről megemlékezett és kihangsúlyozta, az elkövetkező években Prágától Kabulig, Tallintól Rigáig megvalósulhat a népek vágya. A meglehetősen poetikus hangvételű beszéd végén az amerikai elnök kiemelte, - az Egyesült Államok szívből szereti azokat, akik szeretik a szabadságot és szabadulni akarnak az elnyomástól. Majd ismét Kossuth Lajost idézte, azt a Kossuthot, aki a szabadság hajnalcsillagát ígérte valamennyi rab nemzetnek. +++
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|