|
|
|
|
Bush beszéde
|
München, 1989. július 22. (SZER, A mai nap) - Tegnap a Fehér Ház Rózsakertjében a rab nemzetek hete alkalmából George Bush elnök beszédet mondott, melyben újra felidézte a beiktatáskor elmondott szavakat is, azokat, melyekben optimizmusa fejeződik ki, hiszen ő úgy látja, hogy a világ válltozások előtt áll, a rab nemzetek megszabadulnak a külső és belső elnyomástól és a demokrácia irányába törekszik az emberiség. Egy ilyen ünnepélyes alkalommal nem lenne illő arról elmélkedni, hogy mennyire jogos az amerikai elnök derülátása, már csak azért sem, mert Bush kelet-európai útja után itt egyre többen reménykednek abban, hogy ott végül minden jóra forul. George Bush rögtön a beszéde elején a magyar és a lengyel nemzet felé fordult és a következőket mondotta: 40 éven át Magyarország és Lengyelország eltűrni kényszerült azt, amit az egyetlen alternatíva dilemmájának, egypártrendszernek neveznek, a nemzeti érdek egyoldalú meghatározását, monolitikus társadalmi és gazdasági modellt. Röviden, egy olyan jövőt, melyet egy idegen ideológia írt elő Magyarország és Lengyelország számára - mondotta az elnök. Majd így folytatta - ez a jövő azonban az ember számára valóban jövőtlenséget jelentett, mert megtagadta az egyéntől a választás jogát, megtagadta a társadalmaktól a pluralizmust, a nemzetek önrendelkezési jogát. Mégis most, - hangsúlyozta George Bush - a magyar és a lengyel nép túl akar lépni a kétségbeesés korszakán, a szabadság fénye a lelkekben nem aludt ki. Az amerikai elnök beszédében ezen a ponton többször is utalt Kossuth Lajosra, arra, hogy Kossuth az emigrációban is milyen nyugodt méltósággal állt ki az emberi szabadság mellett. Majd Bush a rab nemzetekből származott amerikaiak képviselőit mutatta be a hallgatóságnak, így egyebek közt az ünnepségen jelenlevő kubai Polita Chraude Ahverot és a Carch Kirait(?) az amerikai röplabda válogatott világhíres játékosát. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|