|
|
|
|
- Miért jogtalan - 2. folyt.
|
Túl a minden bizonnyal elképzelhetetlen gazdasági fellendülés nyújtotta előnyökön, még az osztálybázis is kiszélesedik. A paraszt távlatilag munkássá válik, mialatt a munkásosztály nemcsak erejében, de tömegében is megkétszereződhet. Sőt, mint Révai József kijelentette 1954-ben , a nők a termelő munkába való bekapcsolásával a konyhákban rejtőzködő tartalékhadat is hozzászámíthatjuk a munkásosztályhoz. Így tehát folytatódott a rábeszélés. A munkás mindaddig nem sürgethet, nem követelőzhet, amíg a társadalom többi, eddig elnyomott, vagy legalábbis mellőzött eleme föl nem zárkózik. 1956-ban fogyott ki először a konkrét munkások egyéni türelme és minden ideológiai előkészítés, vagy alátámasztás nélkül is roppant gyorsan rátaláltak egymásra termelő egységen belül és kívül egyaránt. Olyan társadalom átrendezésbe fogtak, ami valóságosan is türtözte jövő építő szándékaikat. Létrehozták a munkástanácsokat, amelyekről nyugodtan megállapíthatjuk, hogy számos vonatkozásban egyedülállóan magyarországi típusok voltak. A jugoszláviai úgynevezett önigazgatási munkaszervezetekre tartalmilag egyáltalán nem hasonlítottak és az a mód, ahogy működésüket alulról építkezve és belülről kiindulva megszervezték, ma is példája lehetne minden demokratikus irányító rendszer fölállításának. Ma Magyarországon vállalati tanácsok képviselik az üzem, a gyár dolgozóit. Pártutasításra állami törvény teremtette meg színrelépésük feltételeit, de arról nem gondoskodott, hogy a munkások abban is dönthessenek, van-e szükségük rá vagy nincs. A probléma abból adódott, mint oly sokszor a szocialista jóakarat törvényes érvényesítése során, hogy a vállalati tanácsok általában nem töltötték ki még a jogilag meglevő keretet sem. Megmaradt tehát a tanár és a diák véleményeltérése. A konkrét munkás és az elvont munkásság, mint olyan, nem állnak közös nevezőn, nincs közük egymáshoz. +++
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|