|
|
 |
|
 |
Miért jogtalan még mindig a magyar munkás
|
München, 1989. július 22. (SZER, A munka világa) - Mi köze van a
munkajognak a munkáshoz? - merült föl a kérdés néhány éve egy
munkajogi szemináriumon a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem
néhány hallgatója részéről. A tanár válasza szerint annyi köze van
hozzá, amennyit megért belőle. Amennyit érdekében az erre
illetékesek érvényesíteni akarnak belőle. Érdekében-e, vagy a
javára? - csattant föl immár indulatosabban a következő kérdés,
mivel az elvont elméletieskedés területéről a naponta átélt valóság
birodalmába szeretett volna a joghallgató eljutni.
A konkrét munkás általában nem ismeri pontosan, valójában mi is
válik javára, s mi áll érdekében. A konkrét munkás tehát könnyen
eshet ideológiai csapdába. Gyakran téveszti össze a hétköznapok
látszat érdekeit a társadalom távlati érdekeivel, jóllehet, maga a
munkásság mint osztály, a legprivilegizáltabb társadalom alkotó a
szocializmusban - magyarázta most már összefüggéseiben a tanár a
konkrét munkás és az elvont értelmű, tartalmú, csak fikcióként
létező munkásosztály közötti különbséget. Hozzátette: ezért is van
szükség olyan körültekintően kialakított intézményhálózatra, mivel
maga a munkás csak az ő segítségükkel, még pontosabban, rajtuk
keresztül élvezheti és gyakorolhatja jogait. Közöttük azokat a
jogokat, melyek a munkajog jóvoltából vonatkoznak a munkásra,
mondhatjuk úgy is, a munkásságra.
Tehát a munkásosztályra - vágott közbe a vitatkozó. De a
munkajogi szakember leintette: a munkásosztály közvetlenül nem így
áll kapcsolatban a joggal. A munkásosztály társadalmi, politikai és
ideológiai kategória. A szocializmust építő Magyarországon pedig -
úgymond - az uralkodó osztály, tehát a népi hatalom jogosítványainak
letéteményese.
A jó néhány évvel ezelőtti párbeszéd sok tekintetben ma is
időszerű. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|