|
|
|
|
Mérleg: 4,5 millió meg nem született állampolgár
|
München, 1989. július 22. (SZER, A munka világa) - Magyarországon 1980 óta negatív a népszaporulat, 150 ezerrel csökkent a lakosság száma. Idén az első 5 hónapban 1988 hasonló időszakához viszonyítva, a múlt évinél 160 százalékkal nagyobb méretű a népesség fogyása. Kevesebb az élve születés, sokkal több a halálozás és növekvő a csecsemő halandóság aránya. "A sírt hol nemzet süllyed el", nos azt a bizonyos sírt a Kerepesi úti temető úgynevezett Munkásmozgalmi Panteonjában részben ugyanazok vették körül, akik a Hősök terén Nagy Imre koporsójánál is díszőrséget álltak: Medgyessy Péter, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás. Pedig június 16-án a reményt rehabilitálták, július 14-én viszont a hazugságot temették. A kommunista Ábelnek tetemre kellett volna hívnia Káint, de ez nem történt meg. Kézdi Pál kommentárja következik: Grósz Károly gyászbeszédében azt mondta, hogy azzal tiszteljük meg méltóképpen Kádár János politikusi életművét, ha a neve által fémjelzett korszak tanulságaival is őszintén és tárgyilagosan szembenézünk. Az utókor teszi majd mérlegre a vele megélt évtizedeket - tette hozzá a pártfőtitkár. A Kádár korszak mítoszának a gondos építgetése még a 60-as évek közepén elkezdődött. Az idegen szuronyok hátán visszatérő pártvezető, akinek úgynevezett legitimitása a forradalom elárulásából állt, 6 évi véres terror után valóban felhagyott a magyar nép legjobbjainak a fizikai megsemmisítésével. De az általa megvalósított rend olyan gazdasági, társadalmi körülményket teremtett, hogy az erkölcsileg megrokkant, közösségi lététől megfosztott, atomizálódott magyar nép olyan mélyre süllyedt, hogy saját maga folytatta fizikai megsemmisítését, a jobb sorsra érdemes magyar orvosok közreműködésével. 1957 és 1987 között a Kádár korszak 3 évtizede alatt a tízmilliós magyarság négy és félmillió utódját ölette meg művi vetéléssel. Ez nagyobb vérveszteség, mint a tatárjárás, a mohácsi vész és a két világháború együttvéve. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mérleg - 1. folyt.
|
A Kádár mítosz szerves része, hogy a magyarok jobban éltek, mint a többi kelet-európai ország lakói. Az ő országuk volt - úgymond - a kommunista láger legvidámabb barakkja. De ez a vidám barakk nemcsak az elsők között volt az öngyilkosok és az alkoholisták számában, de ebben a barakkban a szülők azt is maguk élték fel, amiből más népek, így például a katolikus lengyelek a gyermekeiket nevelték fel. A kádári nagyobb zsíroskenyérért utódaik életének a milliószámra történő feládozásával fizettek a magyarságnak ekkor nemzőkorban lévő korosztályai. De a téves utópián alapuló államszocializmus így is feltartóztathatatlanull haladt a gazdasági csőd felé. Kádár János hogy megmentse ennek a haldokló rendszernek a kimúlását, és hogy továbbra is biztosítsa a lakosság korrumpálásához és a társadalmi béke megvásárlásához szükséges pénzt, áldását adta arra, hogy az általa kinevezett vezetők nyakló nélkül vegyenek fel milliárdos hiteleket. Vagyis, hogy a kádári nemzedékek felélhessék azon keveseknek az anyagi javait is, akik ugyan megszülettek, de akiknek nem marad más örökségül, mint az egész életen át tartó lemondás, gürcölés, aszkézis. Mert nekik kell majd mindazt megtermelni, megspórolni, amiből vissza kell és lehet fizetni a szüleik által felélt és a pazarló Kádár rendszer által eltékozolt dollármilliárdokat. De ez még nem minden. Az abortuszoknak ez a Kádár korszaki tartósított világcsúcsa aláásta több nemzedék magyar asszonyainak az egészségét is. Kádár János és rendszere több nemzedék jussát is felélte, mégsem tudta megtartani az egy főre jutó legnagyobb méretű nyugati eladósodással sem, az új nemzedék részbeni feláldozásával vásárolt, valamicskével jobb életszínvonalat. Az állam szocialista volta miatt szükségszerűen impotens Kádár rendszer végül is már azt az egyetlent sem tudta nyújtani, amivel a lakosság többségének a beletörődését eddig megvásárolta: a nagyon is viszonylagosan és korlátozottan jobb életszínvonalat. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mérleg - 2. folyt.
|
Egyre több magyarnak kellett vállalnia az önkizsákmányoló másod- és harmadműszakot, immár csak azért, hogy lassabban csökkenjen az életszínvonala. Nemcsak a családi élete ment rá erre, de az egészsége is. A Kádár korszak utolsó éveiben Magyarországon volt a legmagasabb a 40 és 50 év közötti aktív dolgozók körében az elhalálozás aránya. Miben áll tehát Kádár János politikusi nagysága? Ha az elkapart 4,5 millió magyar megszülethetett volna, akkor hogyan alakul az a mítikussá szépített kádári jólét? Akkor mennyivel lenne még a jelenleginél is szorongatóbb a lakáshiány és mennyivel lenne nagyobb a legmélyebb nyomorban élők száma? Válaszolva Grósz Károlynak már idézett szavaira, - elhunyt tanítómestere életművéről valóban az utókor mondja ki az ítéletet. De ez az utókor már Kádár János életében elkezdődött és tanúságot tett. +++
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|