|
|
 |
|
 |
Aratósztrájk
|
München, 1989. június 29. (SZER) - Egy évvel ezelőtt futótűzként
terjedt a hír: tüntetnek a kiskőrösi szőlősgazdák. Akkoriban ez még
igencsak merész formája volt a nemtetszés kinyilvánításának, és az
agrárpolitika akkori felelősei jobbnak látták az azonnali
kapitulációt - a legsürgetőbb követeléseket teljesítették.
A mai aratósztrájk követeléseit - legalábbis hosszú távon - csak
a mezőgazdaság szerkezetének teljes átalakításával lehetne
kielégíteni. Hallgassák meg Rajki László hírmagyarázatát:
- Nemakarásnak, jobban mondva -aratásnak nyögés a vége -
időszerűsíthetjük a közmondást. Idén a mezőgazdaság nyög az
agrárolló szorításában, mint azt a ma felvonuló kombájnok tiltakozó
motorzaja is érzékeltette. De hogy nem sokáig tűri már a parasztság
a budapesti kormány modern padlássöprő politikáját, azt bizonyítja
ez a demonstráció, illetve a világosan megfogalmazott követelések és
jelszavak is.
Vége már annak az időnek, amikor utasítani lehetett a téeszeket
hogy miből mennyit vessenek. Ha a kommunisták nem teljesítik a jogos
feltételeket, akkor nem, vagy alig vetnek ősszel, és gabona helyett
is rissz-rossz nehézipari termékeket gyártanak, amelyeknek sokkal
nagyobb a nyeresége.
A népet akarjuk eltartani és nem a bankokat - hirdette ma az
egyik felirat, érzékeltetve, hogy ez a probléma nem csupán az
alacsony felvásárlási árakra vezethető vissza, hanem rendkívül
összetett.
A hitelezési és váltófizetési gyakorlat, az állami
exportmonopólium, a kétszámjegyű infláció, a kereskedelemmel,
feldolgozóiparral szembeni teljes kiszolgáltatottság felemésztette a
növénytermesztés és állattenyésztés nyereségét, az adó és
társadalombiztosítási prés adta a kegyelemdöfést. (folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Aratósztrájk - 1. folyt.
|
Többe kerül már a leves, mint a hús. A hivatalosan átszámított
12 ezer forintos világpiaci ár egyharmadát sem fizetik 1 tonna
búzáért, így az önköltséget sem fedezi a bevétel.
A budapesti kormány csak egyes részkérdésekben engedett, de a
lényegben, az ár-, hitel- és kiviteli politikában nem. Valószínűleg
úgy számol, hogy a mai figyelmeztető tüntetés ellenére a nagyon
jónak ígérkező termésből rekordhasznot könyvelhet el, amivel
csökkentheti az államháztartás deficitjét, a nyugati adósságot,
aztán majd jövőre kiszúrja valamilyen alamizsnával a mezőgazdaságból
élők szemét. De téved. A falvak népe végre nem enged jogos jussából.
A tsz-tüntetéshez ma több helyen csatlakoztak a kistermelők is, a
Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt szervezetei pedig számos
megyében szolidaritást vállaltak a felvonulókkal. A résztvevők közül
pedig sokan úgy nyilatkoztak, hogy ez csak a kezdete a totális
árháborúnak.
Az idei aratás sok mindenben különbözik az eddigiektől. Először
fordul elő az ország történetében, hogy nem örül a parasztság a
rekordtermésnek, pedig az időjárás kedvezett, a világpiaci árak
emelkednek, mégis gyengén fizet a gabona a termelőknek. A budapesti
kormány a lehető legrosszabb gazdaként herdálja a föld bőséges
ajándékát, nem teljesíti a falvak népe jogos követeléseit, nem
hajlandó biztosítani a nehéz munka tisztességes hasznát.
A mai figyelmeztető kombájnos tüntetés sem késztette jobb
belátásra a hatalom jelenlegi birtokosait. Ismét beigazolódott, hogy
a kommunista agrárpolitikát hiába igyekeznek báránybőrbe bújtatni:
egyre növekvő étvágyú farkas, amely nemcsak a jelent, a jövőt is
felfalja. Meg kellene már végre érteni, hogy a magyar mezőgazdaság
nem a csődépítő pártállamot, hanem elsősorban önmagát és a
lakosságot akarja eltartani. (folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Aratósztrájk - 2. folyt.
|
Az egyik felvonuló kombájnon olvashatták a feliratot: - Inkább
most álljon be a sorba, mint holnap kenyérért
Világosan jelezve,
hogy a kormány nemakarásának jövőre jön a böjtje.
(folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|