|
|
|
|
- Interjú Bill Lomaxszal - 2. folyt.
|
Nagy Imre játszotta kétségkívül az egyik legfontosabb szerepet, de végső fokon ötvenhat igazi hőse a magyar nép volt. - Elképzelhető, hogy ami ma történik Magyarországon, az lett volna a kibontakozás természetes útja is, ha november 4-ikén nem vetik be a szovjet tankokat, vagy talán valami egész más következett volna? - Sok a hasonlóság, de sok a lényeges különbség is. Az 1956-os forradalom nem Nagy Imre és a reformkommunisták, hanem az egész magyar nép műve volt. Alulról jövő forradalom volt, ami a demokratikus megújhodást nemcsak a koalíciós kormány és a többpártrendszer szintjén teremtette meg, hanem az alakuló forradalmi bizottságokon, nemzeti bizottságokon és munkástanácsokon keresztül is. Gyökeresen demokratikus szervezetekről volt szó, igazi néphatalomról, egy szocialista alternatíváról, ami alulról jön létre, és nem felülről teremtik. Eddig az idei év eseményei Magyarországon - úgy látszik - a felülről jövő kezdeményezésekre szorítkoztak, akár az MSZMP, akár a reformerek, akár a többi párt, akár a bárminemű ellenzék részéről. Magyarországon most nem a szó igazi értelmében vett népi demokrácia megteremtéséről van szó, hanem a különböző elitek közötti versengésről, amelyek mind új legitimitást akarnak szerezni maguknak az ötvenhatos forradalom örökségének kisajátításával. - Pozsgay Imre és a mai reformkommunisták Magyarországon milyen mértékben tekinthetők Nagy Imre, és az ötvenes évek reformkommunistái utódainak? (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|