|
|
 |
|
 |
Interjú Bill Lomaxszal
|
London, 1989. június 16. (BBC, A világ minden tájáról) - Nagy
Imre és társainak újratemetése a témája a most következő interjúnak.
Vendégünk a mikrofonnál a magyarul beszélő angol szociológus: Bill
Lomax, aki a nottinghami egyetemen előadó.
Bill Lomax a Magyarország 1956 című könyv szerzője, amely
eredetileg angolul jelent meg 1976-ban Londonban. A magyar fordítás
szamizdatban terjedt el, végül az idén legálisan is megjelent a
könyv. Bill Lomax - meggyőződését tekintve - szocialista.
Munkatársunk, Pallai Péter beszélget vele:
- Egy meglehetősen hipotetikus, sőt talán irreális kérdéssel
szeretném kezdeni ezt az interjút. Ha Nagy Imre láthatná saját
temetését, mit szólna hozzá?
- A Budapesten jelenleg folyó megmozdulások mámorában könnyű
megfeledkezni arról, hogy Nagy Imre élete végéig kommunista maradt:
kommunistaként élt, és úgy is halt meg. Mi volt a különbség Nagy
Imre és a többiek között? A többieken a cinikus politikusokat értem
- mint Rákosit, Gerőt, Révait és Farkast.
A különbség az volt, hogy Nagy Imre tényleg hitt a kommunista és
a marxista eszmékben. Ezeket az eszméket nem eszköznek tekintette a
hatalom megszerzésére. Nagy Imre nem volt ideológiai újító, nem
voltak újszerű elgondolásai - ellenkezőleg: viszonylag ortodox
kommunistának számított. Ami megkülönböztette a többiektől az az
volt, hogy mindenek felett tisztességes, becsületes ember volt, aki
tisztában volt azzal, hogy bizonyos alapvető emberi értékek előbbre
valók a politikai és ideológiai megfontolásoknál. Ezért válhatott az
1956-os forradalom népszerű vezetőjévé, annak ellenére, hogy sok
szempontból a felkelés, a kommunista mozgalom elmélete és gyakorlata
ellen irányult - márpedig ő ennek a mozgalomnak szentelte az egész
életét. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|