|
|
 |
|
 |
- Temetési nyilatkozatok - 1. folyt.
|
- Nagy Imre halálhírét mély gyásszal, megrendüléssel, haraggal
és annak világos tudatával vettem tudomásul, hogy az a szocializmus,
amely feltűzött szuronyokra és fegyverekre támaszkodik, tartósan nem
maradhat fenn. De ez akkor sovány vigasz volt. Először őszintén
szólva nem is hittem, hogy lehetséges, pedig ilyen becstelenség
nekem akkor még elképzelhetetlen volt. Lassanként rájöttem, hogy
tényleg szavukat szegő emberekkel van dolgunk.
- Akkoriban mint diákok, Hamburgban, az Európa Kollégiumban
voltunk. Nagy együttérzéssel és felháborodással vettük tudomásul a
magyarországi eseményeket. Mi tüntettünk is a szovjet csapatok
magyarországi bevonulása ellen. Jól emlékszem az utolsó Budapestről
jött rádióadásra, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy diáktársaimmal
együtt megrendülten kísértük figyelemmel az eseményeket.
- Második kérdésünk így hangzik: hogyan ítéli meg ön azt a
fejlődést, amely Nagy Imre temetését és teljes rehabilitálását
lehetővé tette?
- Nagy Imre és több száz kivégzett társának rehabilitálása a
kommunista uralom alatt lévő országokban végbemenő változásokról
tanuskodik. Remélem - annál is inkább, mivel most alkalmam volt
Gorbacsovval beszélni -, hogy ezt a demokratikus fejlődést a keleti
tömb államaiban már nem lehet feltartóztatni. Bárhogy is fejlődjenek
az egyes társadalmak, a jövőben pluralisztikus, demokratikus
társadalmak lesznek. Erről most szinte meg vagyok győződve, mert
mint hallottam, olyan visszaesés, mint Kínában, nem képzelhető el.
(folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|