|
|
 |
|
 |
- Emlékműavatás - 2. folyt.
|
Szomorú, hogy ezekben a tárgyalásokban az egykori Nagy Imre-
csoport képviselői vettek mindössze részt. A magyar forradalom
politikai szellemi ereje: a munkástanácsok ma élő képviselői
egyszerűen nem jutottak szóhoz. Ugyanígy nem jutottak szóhoz azok az
ellenzéki csoportok, vagy akár maga az Ellenzéki Kerekasztal sem,
amely évekig felvállalta ötvenhat eszményét, és ezért verette magát
az utcán, és konfrontálódott a hatalommal.
Ezek a csoportok most mintha háttérbe húzodtak volna, egyszerű
rendésszé minősítették le magukat a 16-ikai eseményen. Ez nagyon
fájdalmas számunkra. Úgy érezzük, hogy a forradalom szellemi
folyamatossága is megtört azáltal, hogy az ünnepen nem kaphatnak
szót a fiatalok, az a generáció, amely megtörte apái félelmét és
egyszerűen merte vállalni ezt a forradalmi örökséget.
Sajnálatos módon most tudtuk meg, hogy Adam Michnik,
Lengyelország egyik vezető politikusa, a Szolidaritás egyik
vezetője, aki hazánkba szeretett volna látogatni, valószínűleg nem
kaphat szót ezen az ünnepségen. Tehát nagyon sok csoportot,
társadalmi csoportot és egykori forradalmárt a kirekesztettség
állapotába nyomtak az egykori Nagy Imre-kör tagjai - akiket persze
tisztelünk és becsülünk - de azért itt egyszerűen többről van szó.
Nagyon sokat beszélnek most társadalmi kiegyezésről és az
emlékezésről, de úgy gondoljuk, hogy amíg magát az országot nem
rehabilitálják, és a magyar népet nem követik meg, és magát a
forradalmat nem rehabilitálják, addig itt nem lehet szó semmiféle
kiegyezésről. Egy önérzetében megsértett és megbántott magyar népet
kell elsősorban rehabilitálni, és csak azután a forradalom vezetőit.
Ezért is van aztán, hogy a csoportunk elsősorban az ismeretlen
forradalmár emlékét szerette volna ápolni ezzel a sírkerttel.
(folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|