|
|
|
|
Király Béla Budapesten
|
London, 1989. június 13. (BBC, Panoráma) - Magyarország néhai miniszterelnökének, Nagy Imrének és a vele együtt kivégzett közvetlen munkatársainak június 16-ikán adják meg az őket megillető végtisztességet. Ebből az alkalomból nagyon sok külföldön élő magyar utazott Budapestre. Köztük Király Béla tábornok, az 1956-os forradalom Nemzetőrségének parancsnoka is. Közép-európai tudósítónk Misha Glenny interjút készített Király Bélával. Első kérdése az volt: - Milyen érzés Magyarországon lenni 33 év után? - Ez egy szentimentális pillanat volt: hazajönni az embernek a saját országába. Én mindig attól féltem, hogy túl emocionális leszek, és ezt azzal próbáltam ellensúlyozni, hogy nem arra gondoltam hogy ez nekem személyileg mit jelent, hanem mindig arra próbáltam koncentrálni, hogy magamfajta emberek hazajövetelének a lehetősége mit jelent politikailag a nemezetnek. Hogy mi hazajöhettünk - ez tényleg azt jelzi, hogy Magyarországon olyan gyökeres változások folynak, amelyek végre egyszer a jó irányba fejlődnek. Természetesen én nem a kormányra, nem a pártra gondolok elsősorban, hanem a demokratikus ellenzékre. A demokratikus ellenzékenek a nagy csoportjai, kezdve a fiatalokkal - a Fidesszel, a Magyar Demokrata Fórummal, a Szabad Demokraták Szövetségével és az újjáéledő politikai pártokkal - ezeknek a programját az ember meghatottság nélkül nem tudja olvasni, mert ezek bölcsek, mérsékeltek, a reálpolitika színvonalán működnek. Úgyhogy én nagyon szívesen és örömmel hasonlítom össze ezeknek a programoknak a szerkesztőit a nagy magyar reformkor embereivel, Széchenyitől Deákon keresztül Kossuthig. Most van megint egy lehetőség, hogy előrelépjünk, és ehhez a vezetők, a szervezetek és a programok is megvannak. (folyt.)
1989. június 13., kedd
|
Vissza »
|
|
Király Béla Budapesten - 1. folyt.
|
- Tudósítónk következő kérdése arra vonatkozott: vajon Király Béla szerint mekkora jelentősége van a mai magyar politikai fejlődésben, hogy Nagy Imrének megadják a végtisztességet? - Nagyon jelentős. Természetesen az egész nemzetben Nagy Imre és vértanú-társai iránti tisztelet, az szakadatlanul megvolt attól kezdve, hogy ez a rettenetes hír elterjed a világon, hogy meggyilkolták őket - mert az nem volt kivégzés, az gyilkosság volt. Most, hogy végre a magyar nemzetnek megadatik az a lehetősége, hogy ki is fejezze ezt a szakadatlanul meglévő tiszteletet -, ennek azt hiszem nagyon nagy jelentősége lett. Egyik jelentősége az, hogy a ma is létező reformmozgalomnak a viszonylag limitált számát - 20-30 ezer aktivista - ezt meg fogja növelni. Inkább tömegmozgalom lesz, mint eddig. És van egy másik: ha egyszer Nagy Imrét rehabilitálják, az lehetetlen, hogy a forradalmat ne rehabilitálják. A lehetetlen, hogy a forradalom résztvevőit ne rehabilitálják. Azt hiszem tehát, hogy Nagy és vértanú-tórsainak a rehabilitálása egyszerűen egy olyan folyamatot indít meg, amelynek során a többi üldözöttek is elfoglalhatják társadalmi, politikai és - ha arról beszélünk - az államon belüli helyüket. +++
1989. június 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|