|
|
 |
|
 |
A Die Welt cikke
|
Köln, 1989. június 13. (Deutschlandfunk, Lapszemle) - A Die Welt
Tovább élnek címmel az 1956-os események következményeként kivégzett
Nagy Imre és társai pénteki hivatalos temetésével foglalkozik. A lap
így ír:
Nagy Imre akkor olyan szavakat és fogalmakat használt, amelyek
származhatnának Pozsgay Imrétől is, a mai reformátortól és politikai
bizottsági tagtól. Így kijelentette, hogy miután elsöpörték
Budapesten a szabadságharcosok a sztálini rezsimet, sőt első
győzelmet arattak a szovjet hadsereg felett, Magyarország nemzeti
kormánya minden autonóm demokratikus testületet teljes mértékben
elismer, és együtt kíván dolgozni velük, amelyek a szabadságharc
folyamán alakultak az országban.
A mai napig nem világos, melyik pontig hitte akkor a magyar
miniszterelnök, hogy Moszkva egyetért demokratizálási és
semlegesítési politikájával - írja a lap, majd így folytatja: az sem
világos, melyik volt az a pont, amikor az oroszok nem akartak már
kooperálni Naggyal.
Aztán arról ír a lap: a szovjet fél Budapest elleni
meglepetésszerű támadása után Nagy Imre menedéket keresett a
jugoszláv nagykövetségen, és megjegyzi: Nagy Imre akkor hagyta el
kíséretével diplomáciai menedékét, miután Kádár János biztosította
szabad elvonulásáról és büntetlenségéről. A hazafelé vezető úton
azonban kísérőivel együtt elrabolta Nagy Imrét a szovjet
titkosszolgálat, és Romániába hurcolta. Neve csak 1958. június
16-ikán és 17-ikén merült fel újra, amikor közölték, hogy három
másik vádlott társával együtt kivégezték.
A másik kiemelkedő személyiség a mártíroknak ebből a
csoportjából - ahogy most Magyarországon a kivégzetteket nevezik -
Maléter tábornok, egy bátor páncélos tiszt, akinek eredetileg le
kellett volna hengerelnie tankjaival a népfelkelést, de a felkelők
oldalára állt. (folyt.)
1989. június 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Die Welt cikke - 3/1. folyt.
|
A lap aztán közli: Naggyal együtt a bitófán végezte. A kivégzés
dátumát sem véletlenül választották: június 17-ikét a kelet-berlini
munkásfelkelés évfordulójának előestéjét - írja a lap, majd
befejezésképpen kifejti:
Nagy és Maléter ma jelképes alakjai ennek a Magyarországnak,
amely a szolgaságból szeretne felemelkedni a szabadságba, a
demokráciába és a nemzeti identitásba. Csak kívánhatjuk a
magyaroknak, hogy ezúttal sikerük legyen. Maguk miatt - de az egész
kontinens érdekében is - fejezi be cikkét a bonni Die Welt. +++
1989. június 13., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|