|
|
 |
|
 |
Interjú Solt Ottíliával
|
Washington, 1989. július 21. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Most hallgassák meg azt a beszélgetést, amit Solt Ottília ellenzéki
vezetővel folytatott Thassy Jenő munkatársunk:
- A magyar ellenzék egyik legprominensebb és legkoraibb tagja,
Solt Ottília a vendégünk és a további bemutatkozást őrá hagyom.
- Hát az egyik kuriózum, amivel szolgálhatok, az a tény, hogy nő
vagyok és a magyar politikai életben rendkívül kevés a nő mind a
párt, mind az ellenzék oldalán, úgyhogy az az érdeklődés, amit én
kiváltok itthon, az nagyon nagy mértékben ennek szól. Másrészt azt
tudom magamról elmondani, hogy szociológus lennék, de -81 óta
nincsen állásom, amikor több halmazati politikai bűn miatt
sokadmagammal elbocsátottak.
- Mi volt egy ilyen bűn?
- Ezt igen bonyolult lenne elmondani, mert összefonódnak a
különböző bűntények.
- Több bűnt követett el, érjük be ezzel.
- Igen, hát mondjuk az első és ősbűn az az volt, hogy amíg
kutató szociológus voltam, addig is bizonyos szellemi és morális
függetlenséget sajátítottam ki magamnak, és ezzel bizonyos
gyanakvást keltettem a hivatalos életben, azután következett egy
rendőrségi ügy, ami nem volt teljesen független a korábbi, még
nagyon szolíd, de szakmai tevékenységemtől. A rendőrségi ügy az arra
vonatkozott, hogy hosszú-hosszú évek után először - és akkor nagyon
hosszú évekig utoljára - voltam Nyugaton, ahonnan néhány könyvet
hoztam haza és ebből óriási cirkuszt csinált a rendőrség. Ennek
voltak munkahelyi kihatásai, tehát akkor ilyen büntetőpadba kerültem
a munkahelyemen, de ahelyett, hogy megjavultam volna, ehelyett
szerveztem többekkel együtt a Charta-77 bebörtönzöttjei érdekében
folytatott szolidaritási aláírási akciót, majd rövidesen ezután
egyike voltam azoknak, akik megalapították az első, hát ellenzékinek
nevezhető intézményt, a Szegényeket Támogató Alapot. (folyt.)
1989. július 21., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Solt Ottíliával - 1. folyt.
|
Ugyanebben az időben kezdődött a magyar szamizdat, még gépelt
formában és az egyik első ilyen szamizdat kötetbe adtam kéziratot,
tehát ezek a halmazati bűntények elegendőek voltak ahhoz, hogy az
első adandó alkalommal elbocsássanak.
- Na most, hogy a bűntényeket befejeztük és a jelen helyzetet
látom, azt mondhatnám, hogy sok csatát megnyert már.
- Hát igen, tulajdonképpen azt kell mondani, hogy minden csatát
megnyertem és megnyertünk, amit az elmúlt 10 évben folytattunk, csak
az a szomorú tanulság, hogy a csaták megnyerése közepette, hát
egyrészt mi magunk is vérveszteségeket szenvedtünk, másrészt pedig
iszonyatosan tönkrement az ország, tehát meglehetősen keserű
győzelem ez.
- Hol tartanak most, és mi az a csoport, amelyiket képvisel?
- A Szabad Demokraták Szövetsége nevezetű hát pártszerű
csoporthoz tartozom, tulajdonképpen ez a politikai csoport a 10 éven
keresztül működő demokratikus ellenzéknek az utódszervezete. Nem úgy
kell érteni, hogy pusztán a demokratikus ellenzék alkotja a Szabad
Demokraták Szövetségét, de kétségtelenül a centrumában ez a csoport
és mozgalom áll.
A Szabad Demokraták Szövetsége nem nagyon nagy létszámú párt ma,
de azt hiszem, hogy elég nagy a morális és szellemi befolyása, azt
tulajdonképpen még korai lenne megjósolni, hogy milyen súlyt fog
képviselni, hogyha ténylegesen sor kerül a szabad választásokra, de
az biztos, hogy nem lesz elhanyagolható a politikai életben.
- Van sajtóorgánumuk? (folyt.)
1989. július 21., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú Solt Ottíliával - 2. folyt.
|
- Hát szamizdat sajtóorgánumunk van, tulajdonképpen a legrégibb,
hiszen a Beszélő című, meglehetősen tekintélyes folyóirat, tehát a
Beszélő című patinás szamizdat folyóirat az hát szellemi előzménye a
Szabad Demokraták Szövetségének, de mondjuk a mai politikai
feltételek mellett egy ilyen nyilvánosságnak szűk, úgyhogy most
éppen nincsen valódi orgánumunk. Készülünk hetilap alapításra,
remélhetőleg erre ősszel sor is kerül, a pénzügyi feltételek hát
alakulnak, ami pedig a dolog engedélyeztetését illeti, ennek a mai
politikai helyzetben nincsen akadálya, nem tud a hatalom igazából
meggátolni egy lapalapítást.
Átmenetileg a Szabad Demokraták Szövetségének tájékoztatója
című, hát igazából belső tájékoztató létezik, ami azonban politikai
fórumként sem elhanyagolható. A napilapok bizonyos fokig helyt adnak
nekünk, tehát (...) mértékben rendelkezésünkre állnak, hogy a (...)
és a közölnivalóinkat elmondjuk, de azért ez nem az igazi. Egyrészt
azért, mert a mértéke hullámzó és nem tőlünk függ, másrészt azért,
mert ha szétszórva találkozik a közönség a nézeteinkkel, akkor a
politikai élettől távol álló közvélemény vagy közösség nem tudja ezt
összerakni mozaikokból, tehát muszáj saját orgánumot alapítani.
- Mivel ilyen érdekes képet festett a saját helyzetükről, legyen
olyan kedves és fessen egy képet a jelen politikai konstellációról
- Tehát az a sajátos helyzet jellemzi ma a politikai életünket,
hogy az eddig monolitikus uralmat gyakorló apparátusok,
mindenekelőtt az MSZMP, meglehetősen meggyengült, tehát nem tud
igazi ellenállást kifejteni azokkal az új erőkkel szemben, amelyek
szerveződnek a társadalomban, ugyanakkor a társadalom nem ébred rá
arra, hogy milyen lehetőségei vannak. Tehát távolról sem támadja
olyan totálisan a fejére nehezedő (...), mint amire módja lenne.
(folyt.)
1989. július 21., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Solt Ottíliával - 3. folyt.
|
Van ebben egyrészt egy csomó keserű tapasztalat, másrészt pedig
hát annak a 30 évnek a szoktatása, ami mögöttünk van, úgyhogy
fennáll a veszély, hogy miközben a kommunista párt veszíti az
uralmát és nem is igazán érdekelt abban, hogy ezt a régi formában
visszaszerezze, eközben a széles közvélemény, a széles társadalom
mégis kimarad az új politikai berendezkedésnek az alakításából.
Tulajdonképpen az igazán felelősségteljes ellenzéki szervezetek
legfőbb célja az lenne, hogy lelket öntsön, hogy úgy mondjam a
széles tömegekbe, és ne az élükre álljon, hanem indikálja, generálja
a saját érdekek helyi megfogalmazását és a konfliktusok helyi
végigharcolásának a lehetőségét. Itt egyrészt a helyi, tehát a
települési közösségeknek az aktívitása lenne az adekvát forma,
másrészt pedig a szakszervezeteké.
- A csendes többség, ahogy szokták mondani, azt jelenti, hogy
abszulút passzívak és nem politikai érdeklődésűek?
- Hát azt hiszem, hogy távolról sem olyan csendes ez a többség,
mint ahogy például az MSZMP szívesen beállítja, ugyanis rendkívül
sok indulat van ebben a csendes többségben, inkább azt mondanám,
hogy nem politikai formulákban gondolkodik, és nem politikai síkon
fejtené ki az aktívitását, hanem e pillanatban valamilyen amorf,
egyszerűen indulati töltés van ebben a csendes többségben, aminek a
konstruktív csatornákba terelése egy rettenetesen fontos dolog, ha
azt akarjuk, hogy itt valóban demokratikus politikai légkör
alakuljon ki.
- Több oldalról vádolják az ellenzéket, hogy megfeledkezik a
geopolitikai realitásokról. Igaz-e ez a vád? (folyt.)
1989. július 21., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú Solt Ottíliával - 4. folyt.
|
- Szerintem ez a vád egyáltalán nem igaz, ugyanis meglehetősen
önkorlátozó az ellenzék, és meglehetősen sokat tesz azért, hogy ez
az előbb említett indulati töltésű többség, hát hogy politikai
formulákba rendezze a mondanivalóját, mert az indulatok nagyon
erősek a szovjet befolyás ellen, és egyáltalán a Szovjetunió
jelenléte ellen, de nem látom ezeket a geopolitikai realitásokat
annyira szűkösnek, mint ahogy az MSZMP és más rendkívül óvatos
politikai csoportok szeretnék ezt beállítani. Kétségtelenül egy nem
teljesen ismert és kissé zegzugos ösvény áll előttünk, de áll
előttünk egy ösvény, amin el lehet indulni, és ami a geopolitikai
helyzetet át tudja értelmezni.
- (...) tulajdonképpen úgy találja, hogy az ösvénynek a kezdetén
tartanak, inkább derűlátóan értékeli a helyzetüket.
- Én az objektív helyzetet nagyon derűlátóan értékelem, tehát
azt, hogy milyen lehetőségei vannak a magyar társadalomnak ma, ezt
nagyon derűlátóan értékelem. Borúlátó vagyok abban a tekintetben,
hogy vajon ki fogja-e használni a magyar társadalom mindazokat a
lehetőségeket, amelyek igazából előtte állnak.
- Nagyon szépen köszönöm, Solt Ottília, és sok szerencsét
kívánok a további úthoz.
- Köszönöm szépen. +++
1989. július 21., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|