|
|
 |
|
 |
- Szovjet katonatisztek - 3. folyt.
|
Gorbacsov, szovjet pártfőtitkár reformprogramjának sikere itt
nagymértékben függ attól, hogy leépítse-e a szovjet hadigépzetet és
az íly módon felszabaduló összegeket a lakosság életszínvonalának
emeléséhez szükséges könnyű- és fogyasztói ipar fejlesztésére
irányítsa át. Ez a magyarázata többek között Gorbacsov leszerelési
és fegyvercsökkentő politikájának. Ez a politika egyértelműen
csökkenti a hadsereg hatalmát és - mint bevezetőnkben mondottuk - a
katonaság reakciója egész az utóbbi hetekig nem volt világos.
Gorbacsov mint tudjuk, egyik elődjéhez, Hruscsovhoz hasonlóan
nagyarányú személycseréket foganatosított a szovjet haderő élén, a
múlt évben váltotta le a korábbi nagyhatalmú vezérkari főnököt,
Ahromejev marsallt is. A hadsereg még erre sem reagált, legalábbis
nyilvánosan nem.
A gorbacsovi glasznoszty, a nyíltság politikája elsősorban
nagyobb szólásszabadságot jelentett, főleg a szovjet sajtónak. Ezt a
sajtó munkatársai kihasználták és nem kímélték a katonaságot sem.
Kritikáikban nemcsak a hadsereg belső viszonyait, a sorkatonákkal
szembeni rossz bánásmódot, a hiányos ellátást és a tisztek és
katonák egyoldalú, sokszor feudális jellegű viszonyát tették szóvá,
hanem a katonaságnak a Szovjetunión belüli kiváltságos helyzetét is.
Azt, hogy az idők folyamán szabályos állammá váltak az államban,
saját iparuk van, óriási mezőgazdasági termelőterületekkel
rendelkeznek, és tevékenységükről senki sem számoltatja el őket.
Ez a kritika, úgy látszik, túllőtte a tábornokok türelmének
határát. A Krasznaja Zvezda, a hadsereg hivatalos lapja
ellentámadást indított. Ennek célpontja, legalábbis egyelőre a
szovjet sajtó, és annak is néhány megnevezett terméke, így az
Ogonyok, a Vek i Mir és a Moszkovszkij Komszomolec. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|