|
|
 |
|
 |
Mégis kinek az érdeke? 2.
|
Új munkahelyek pedig nem nagyon "létesülnek", nincs aki
létesítsen ilyeneket. A régi reflexek azonban annál inkább működésbe
kezdtek. Ki ne emlékeznék a bértarifa rendszerre, amikor a bérek az
életkor függvényében emelkedtek egy rosszul kezelt szociálpolitikai
szempont okán, a teljesítményektől szinte teljesen függetlenül.
Kevés kivételtől eltekintve, a fiatalok ma is alacsony
kezdőfizetéssel lépnek ki az életbe, még az olyan munkahelyeken
sincs ez másképp, ahol - egy technológia váltás miatt - friss
ismereteik miatt - előnyben vannak még az évek óta ott dolgozókkal
szemben is.
Csakhogy ezek a vállalatok inkább nem vesznek fel új dolgozót,
gyakran inkább technológiát sem váltanak, csak hogy elkerüljék az
átképzések, elbocsátások okozta konfliktusokat. Ez a gyakorlat
eredményez olyan meglepő, bár korántsem ritka helyzeteket, mikor is
egyik-másik vállalat szakképzetlen emberek garmadával próbál
minőséget termelni, miközben a nála hiányzó szakemberek közhasznú
munkán tengenek.
A legpechesebbek azonban mégiscsak azok, akik elhitték: minél
többet tanul valaki, annál értékesebb tagja a társadalomnak. Ők akik
gimnáziumba mentek: mert onnan lehet bizton pályázni a
felsőoktatásba. De ha nem is sikerül a felvételi, akkor is,
sokoldalúbban képzettek, több mindenre megtaníthatók, mint akik
"csak egy sima szakmunkásképzőt" végeztek, vagy mint a
szakközépiskolából kikerülők. Hiszen nekik nagyobb az általános
műveltségük, következésképpen olyan alaptudással bírnak, amire
könnyen építhetnek, aszerint, hogy a későbbiekben milyen speciális
ismeretekre lesz szükségük.
Mindebből azonban a gyakorlatban csupán az nem igaz, hogy a mai
munkaerőpiac értékeli, igényli az általános műveltséget. "Neki"
ugyanis olyan munkásra van szüksége, aki a belépése pillanatában
mindenhez ért, amihez csak az adott munkapad mellett érteni kell.
A gimnáziumokban érettségizők egyike sem ilyen. Még akkor sem,
ha valamilyen kideríthetetlen okból kifolyólag, az utóbbi években
mindinkább reklámozzák a gimnáziumi fakultációkat, mondván: mégse
kerüljön ki a gyerek az alma materből úgy, hogy "semmihez sem ért".
No de milyen fakultációkat kínálnak az iskolák? És milyen "papírt"
adnak elvégzésükről?
Tisztelet a csekély számú kivételnek, a fakultációkon
megszerzett ismeretekért egy fillért sem fizetnek a munkaerő piacon.
Pláne, hogy fakultatív tantárgyakból teljesített vizsgát igazoló
oklevéllel - az érvényes jogszabályok szerint - sehol sem lehet
munkába állni. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök 12:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|