|
|
|
|
Erdélyi menekültek nyílt levele Bush elnökhöz (1.rész) (OS)
|
1989. július 13. csütörtök - Mélyen Tisztelt Elnök Úr Mi, a Menekültek Országos Szövetsége főként az Erdélyből szököttek nevében szorongva ragadtunk tollat megkeresésére. Bátorít bennünket a zuhogó esőben is kisugárzó személyes optimizmusa, életösztöne és emberiessége, családszeretete, békeharca és következetes politikája. Visszatart viszont a Romániában átélt félelem, az emberi jogok sárba tiprása, a szétszakadt családok féltése az erőszaktól. A menekült magyar, szász, román nemzetiségű honfitársaink a határon ma már halálfélelem nélkül szöknek át, bízva a Magyar Népköztársaság segítségében, a nemzetközi összefogásban, s most már az Ön személyiségében. Több tízezer menekült könnyes szemmel figyelte Barbara asszony határozott fellépésést, a családjukat bemutató filmeket, találkozásukat a Lech Walesa családdal. Ilyenkor otthon hagyott, megfélemlített, megfigyelés alatt álló, éhező szüleinkre, nagyszülőkre gondolunk, és magunkban csendesen beszélgetünk apátlan vagy anyátlan gyermekeinkkel, akik csak hiányunkat tudják felfogni, de okát még nem, pedig elsősorban értük, jövőjükért menekültünk. Sokan tévedtünk, mert nemzetközi összefogásra is csak kevesen ölelhették át szeretteiket Magyarországon. Mi, az Erdélyből menekültek, még összeszűkült gyomorral, félelemtől átitatva, hontalanul, napi szellemi és anyagi feladatokkal küszködve nem politizálunk, de számítunk a reformok, a nemzetközi összefogás családegyesítő hatására, melyben az Ön közreműködését is kérjük. Mi, a nevüket elhallgató menekült magyarok, szászok, románok még a jég hátán is megélünk és nem halat kérünk, ha halászhálót kapunk és megtanítanak halászni. Több tucat szakmában, mérnöki, pedagógusi munkában várakozunk a tőke bizalmára, hogy szabályos társasági keretek között, gazdasági hitelekkel, támogatásokkal közösen építsük fel otthonainkat - minden menekültnek testreszabott munkát teremtve. Egyéni vagy társas vállalkozás, vegyesvállalat keretei között működő gazdálkodás és személyes jövedelem eredményeiből megszerveznénk szeretteink élelem-, gyógyszer- és ruhaneműellátását, lelki gondozását, kikerülve a hivatalos ellentéteket. Otthon sajnos kevés a hal, és a halász is fogy, mégis az erőszak sülthalat kap. A helyzeten nem segít a városok, falvak örökbefogadása, szeretteink csak ránk számítanak. (folyt.köv)
1989. július 13., csütörtök 11:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|