|
|
|
|
Az ÁEH megszűnése
|
Washington, 1989. július 19. (Amerika Hangja) - Pongrácz Eszter az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnéséről: - Az ezekben a hetekben Magyarországról Nyugatra érkező nagy jelentőségű és izgalmas hírek áradata közepette szinte elsikkadt az a talán kevésbé szenzációsan ható, de rendkívül fontos jelentés, amely szerint a budapesti kormány július elején megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatal működését. A hivatalnak nincs utóda. Eddigi teendőinek kilenctized része - így mondja a budapesti kormány közleménye - tárgytalanná vált. A fennmaradó egytized ellátásáról egy később szervezendő, és a Minisztertanács keretében működő egyházpolitikai titkárság gondoskodik majd. Köztudomású, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal volt az a rettegett intézmény, amely a sztálini és a Sztálint követő időkben az egyház ellen folytatott kegyetlen elnyomó politika szimbólumává vált. 1951-ben hívták életre, és látszólag teljességgel ártalmatlan feladatokat bíztak rá. Tevékenységének középpontjába - akkori hivatalos közlések értelmében - az állam és az egyházak közötti kapcsolatok ápolását, és az ezzel összefüggő ügyek lebonyolítását állították. Az Egyházügyi Hivatal azonban első perctől fogva az egyházak, elsősorban a katolikus egyház működésének ellenőrzésével megbízott központi hatóság szerepét töltötte be. A hivatal a püspöki kúriákba beépített bizalmi emberei révén rendszeres információkat követelt az egyes egyházmegyék főpapjainak, a káptalan tagjainak, és a püspöki munkatársaknak nemcsak hivatali tevékenységéről, de magánéletéről is. A püspökök egyetlen lépést sem tehettek, egyetlen szót sem szólhattak anélkül, hogy erről ne értesült volna azonnal az Állami Egyházügyi Hivatal. (folyt.)
1989. július 19., szerda
|
Vissza »
|
|
- Az ÁEH megszűnése - 1. folyt.
|
Ez a hatóság döntött arról, melyik pap lehet hitoktató, kit vesznek fel a papi szemináriumba, ki kerülhet valamely egyházi hivatalba. De ezen túlmenően cenzúrát is gyakorolt mindenfajta egyházi nyomtatvány felett, a pásztorlevéltől kezdve egészen a legegyszerűbb kérdőívig. A püspökök teljes alárendeltsége odavezetett, hogy számos főpásztor nem is kívánt beleavatkozni ddöntések hozatalába, hanem egyszerűen alávetette magát az Egyházügyi Hivataltól kiadott utasításoknak. Ez odáig fajult, hogy Lékai volt bíboros hercegprímást például a püspöki konferenciák megnyitása előtt az egyházi hivatal vezetője tájékoztatta az esedékes napirendről. A végén pedig ugyancsak ő diktálta az értekezlet úgynevezett határozatát. Az eljárást a hivatal Lékai utódának, Paskai bíborosnak beiktatása után is folytatni próbálta. Tiltakozásba aligha ütközött, és az ellenállás legkisebb rezdülését is könnyűszerrel tudta elhárítani, hiszen a hivatal szabta meg a püspököknek fizetett állami költséghozzájárulást, és a kommunista törvény még pénzbüntetés kiszabására is feljogosította ezt a hatóságot. Az intézmény élén 1971 óta Miklós Imre államtitkár állt, aki azonban már 1951-ben kezdte meg karrierjét az Állami Egyházügyi Hivatalnál. Miklós fiatal korától fogva a sztálinizmus neveltje volt. A kommunista ideológia által megszabott intoleráns magatartása azonban nyilvánvalóan későbbi élettapasztalatai alapján némileg módosult, és a türelmetlenséghez bizonyos fokú józanság, és a hasznossági szempontok figyelembevétele járult. Miklós Imre azonban mindvégig az állami ellenőrzés alatt álló egyház szigorú legfelső ura maradt. (folyt.)
1989. július 19., szerda
|
Vissza »
|
|
- Az ÁEH megszűnése - 2. folyt.
|
A diktatúra hanyatlása valósággal megzavarta. 1987. decemberében Miklós Imre első ízben volt kénytelen a parlament előtt számot adni a vezetése alatt álló hivatal működéséről. Nem kétséges, hogy ez a szokatlan esemény - csakúgy, nint az ezt követő év - számára még nehezebben volt elviselhető. Más újítások is meglepték, és kellemetlenül érinthették. Most azután, meglehetősen hirtelen nyugdíjazták. Az új, sokkal szerényebb hatáskörrel felruházott kisebb szabású egyházpolitikai titkárság élére Miklós Imre korábbi helyettese, Sarkadi Nagy Barna került. +++
1989. július 19., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|