Rendszerváltás és az MTI

	Kína csendes, újra csendes
Budapest, 1989. július 19. szerda (MTI-Panoráma) - Teng még a diáktüntetések előtt elismerte: az utóbbi évtized legsúlyosabb hibája a politikai nevelés elhanyagolása volt. Li Peng a rendcsinálás után felkérte az oktatókat, tanítsák diákjaikat a haza és a szocialista rendszer szeretetére, hogy a jövő diplomása "szakember és vörös" legyen. Az idén végzett egyetemi hallgatók csak azután kapták meg diplomájukat, hogy megtanulták Tengnek a statáriumot megindokló "fontos beszédét" és írásban beszámoltak arról, hogy mivel töltötték idejüket április közepétől június elejéig. Politikai nevelők lepték el a különböző szintű tanintézményeket, még a kisdiákok is azzal töltik szünidejük jó részét, hogy hazafiasságra nevelő órákon szeretni tanulják a kommunista pártot és a Népi Felszabadító Hadsereget. Az ország legfőbb vezetői - amint ezt múlt heti csúcstalálkozójukon - kinyilvánították: a szocializmus megmaradásáért küzdenek. Mit jelentsen ez? A sokat emlegetett véres kínai események legfelszínesebb magyarázatából sem hiányozhat az a feltételezés, hogy a mennyei birodalom - noha a "császársárga" színt vörösre cserélte - megmaradt annak, ami négyezer éven át volt: despotikus nagyhatalomnak. Vajon nem arról volt szó csupán, hogy az Európai kultúrkörben született marxista-kommunista eszme egyszerűen kapóra jött az ókorból visszamaradt birodalomnak, hogy egy készen kapott "modern" államberendezkedés révén látszólag hozzáilleszkedjen a világ egyik feléhez, s közben még erős, egységes államot is teremtsen. Megértette-e vajon az egymilliárd, nemrég még jórészt írástudatlan kínai a Tőkét, a Grundrissét, Louis Bonaparte Brumaire 18-ikáját vagy Dühring úr tanainak képtelenségét? A kis vörös könyvecske brossúra-igazságai valószínűleg csak az országegyesítő lelkesedés szításához kellettek. Most, amikor a marxizmus bölcsőjében már mind nyilvánvalóbb, hogy ez a tan mint prófécia megbukott, vajon miért ragaszkodnak hozza a többezer éves konfuciánus, taóista-buddhista hogyományokon nevelkedett hánok? Csakis az egység kedvéért. Mert Kína története a szétaprózódás, majd pedig az - egy-egy kiemelkedő, erős kezű császár uralma alatt való - újraegyesítések története. (folyt.) 1989. július 19., szerda 09:07
Vissza » Folytatásokkal »