|
|
|
|
Csapó nem nagyapó... (1. rész)
|
1989. július 19. szerda (MTI) - Labdarúgókörökben szinte minden összejövetelen, tanácskozáson elhangzik a panasz, hogy valamit tenni kell az utánpótlásért, mivel a mai mezőnyben meglehetősen kevés az igazán tehetséges, nagy reményekre jogosító fiatal. Ez valóban így van, hiszen máskülönben aligha lenne elképzelhető, hogy egy, a nyugat-európai profiktól évekkel ezelőtt visszavonult játékos még közel a negyvenhez is húzóembere legyen a csapatának. Csapó Károly, az 1978-as argentin világbajnoki döntő magyar ,,hőse,, - emlékezetes gólt szerzett a későbbi aranyérmes hazaiak ellen - most újra bizonyította a kétkedőknek: akár 15 éves NB I-es szereplés után is képes helytállni a hazai bajnokságban. A tatabányaiak 14-szeres válogatott középpályása az idény végén újra tárgyalt klubvezetőivel, s úgy döntött, még egy évre vállalja a játékot. Ez most már tényleg az utolsó szezon lesz? - kérdezte a 38 esztendős játékostól Papp István, az MTI munkatársa. - Igen, bár tudom, már két évvel ezelőtt is ugyanígy gondoltam - válaszolta a népszerű futballista. - Aztán jól ment a játék, sőt, időközben egyszer még a válogatottba is meghívtak. Szinte észrevétlenül eltelt az idő. Ne vegyék sértésnek a fiatalok, de fizikailag ma is felveszem velük a versenyt. Ez azért nem a leghízelgőbb vélemény a hazai utánpótlásról... - Félreértés ne essék, én nagyon szeretem a tizen- és huszonéveseket, sőt, a jövőben is szívesen segítek nekik. De tény, hogy a mai fiatalok gyengébbek, és részben emiatt vagyok képes helytállni a pályán. Nem tesznek megjegyzéseket korára? - Ha idegenben játszunk, akkor egyáltalán nem zavarnak a bekiabálások. Az viszont rosszul esik, amikor egyesek Tatabányán is velem szórakoznak, és gúnyosan ,,nagyapónak,, szólítanak. Tudom, vannak akik szívesebben látnának fiatalokat a csapatban, de ők még sajnos nem mind értek meg az NB I-es szereplésre. Megsértődne, ha az ősszel edzője néha lecserélné? - Dehogy. Sőt, szívesen átadnám a helyemet, csak lenne kinek. Új csapatot kell építeni Tatabányán, s ebben, ahol tudok, segítek. Nekem már nem presztízskérdés, hogy beférjek a kezdő tizenegybe. (folyt.köv.)
1989. július 19., szerda 11:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|