Rendszerváltás és az MTI

	A pénzügyi helyzet
(Balajthy Anna) München, 1989. április 26. (SZER, Mérlegen) - Mondjon le a pénzügyi kormányzat, árusítsák ki az államadásságot - Balajthy Annát hallják: Hadd kezdjem egy idézettel. A részlet a Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezetének Németh Miklós miniszterelnökhöz intézett leveléből való: "Az utóbbi hetek kormányzati döntései következtében a lakosság hangulata elkeseredett, a feszültség nő, a gazdaság fellendülésének jelei nem láthatók. A fizetési mérleg hiánya nő, legnagyobb vállalataink is súlyos likviditási gondokkal küzdenek, a belső szerkezetváltás nem indult meg. Az elhibázott pénzügyi politika mind mélyebbre zülleszti a gazdaságot és a társadalmat. Kérjük, követeljük: a kormány hagyjon fel a drága, soha meg nem térülő, gigantomániás beruházás-politikájával, az adóprés működését szűntesse meg, hozzon gazdaságot élénkítő intézkedéseket, az államháztartás kiadásait a reálisan várható bevételekhez igazítsa. A társadalmi feszültségekért a teljes felelősség azé a kormányé, mely kormány a nép követeléseit nem hallgatja meg. Az első negyedéves mérleg, a költségvetési deficit már most meghaladja az egész évre tervezettet. Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elméleti joga és kötelezettsége lenne a költségvetés ellenőrzése. Valóságos adatok azonban nem állnak rendelkezésére, a kormány titkolódzik. Feltehetően megismétlődött az 1983. évi helyzet, és úgy mint akkor, a Magyar Nemzeti Bank már az első negyedévi kamattörlesztésekhez sem rendelkezett elég devizával. S ez lehet a háttere a forint rövid időn belüli, kétszeri leértékelésének. A Minisztertanács tanácsadó testülete Berend T. Iván vezetésével kidolgozott egy, az összeomlást elkerülő gazdasági programot. A program megvalósulásának semmilyen biztosítéka nincs mindaddig, míg továbbra is az MSZMP kormányoz, mert mint Berend T. Iván a Magyar Rádiónak nyilatkozta, az utóbbi 4-5 évben az Akadémia a kormány kérésére kötetnyi tanulmányt készített, ám ezek nagy részét nem fogadták el. Az ellenzéki-kerekasztal résztvevői, de a kormány belátóbb tagjai és tanácsadói is a decemberre, vagy legkésőbb jövő tavaszra előrehozott választásokban látják a megoldást, mivel véleményük szerint csak a társadalom bizalmát élvező parlament nevezhet ki egy neki felelős, erős kormányt. Meggondolandó azonban a Szabad Demokraták Szövetségének javaslata is, mely szerint a kormány mondjon le azonnal, és a választásokig egy független szakértőkből álló testület vegye át a gazdaság irányítását. Feltehetően más típusú válságstábra gondolt Grósz Károly, amikor szombaton, az azóta felbomlott KISZ kongresszusán nyilvánosan is kijelentette: megérett a helyzet egy gazdasági rendkívüli állapot kimondásához. Javaslatát a Politikai Bizottságban Németh Miklós kormányfő is támogatta, de ötletüket a bizottság leszavazta. Azóta Németh Miklós cáfolta Grószt. Mialatt az oszlásnak indult MSZMP belső klikkharcaival van elfoglalva, s hogy tartson-e kongresszust szeptemberben, vagy nem, az ország rohamléptekkel halad a végső gazdasági összeomlás felé. Provokatív intézkedések - mint az autópályadíj bevezetésének tervbevétele, majd visszavonása - jellemzik a sarcoláson kívül minden másra alkalmatlan kormányt. Ám felmerül a gyanú, hogy az égető és alapvető kérdésekről való figyelemeltérést is szolgálják. Mi hát az alapproblémája, a Csepel Autónak és az Ikarusnak, az Óbudai Hajógyárnak, az egész magyar iparnak? Mit takar az ezerszer hallott eufemizmus: szerkezetátalakítás? - amit ma már, ha finomabban szólva is, a tanácsadó testületek és kormánytagok is bevallanak, hogy az egész magyar gazdaság egy, a KGST-nek és elsősorban a Szovjetuniónak kiszolgáltatott gyarmati szerkezetű gazdaság. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes így fogalmaz: "A nagyvállalataink zöme szovjet exportorientált, s ha egy orientációs váltás következik be, a költséggazdálkodásukat alapjaiban rengeti meg. Mégis csak egyetlen kiutat lát a miniszterelnök-helyettes is: egy csapásra át kell térni a konvertibilis valutában történő kereskedelemre, a világpiaci árak, illetve a kereslet-kínálati árak alapján. A félmegoldások semmilyen eredményre nem vezetnek. Az áttérés ma veszteséggel, és a forgalom átmeneti visszaesésével járna a közvetlenül érintett résztvevők szempontjából, a veszteséget azonban akkor is elszenvedjük, ha nem cselekszünk". A rubel gyorsabban inflálódik a forintnál is. Például, amikor az Óbudai Hajógyár szerződéseit szovjet szállítással megkötötte, a rubel még 32 forintot ért, mára már csak 26-ot. Ennek ismeretében még világosabb, mit jelent az ország számára Tengíz, ott ugyanis a tavalyi csúcsévben egy rubel kitermelése 130 forintba került. Horn Gyula külügyi államtitkár sem titkolta a MTESZ ülésén elhangzott felszólalásában, hogy ez a magyarországi átalakulások sarkalatos pontja. A szovjet gazdaságban rendkívül sok a bizonytalanság. Gorbacsov esetleges vereségére hazánk azzal készülhet fel, ha olyan két- és többoldalú egyezményeket köt, amelyek biztosítják az itteni folyamatok fenntartását. A Varsói Szerződésből való kilépés követelését Horn Gyula illuzórikusnak tartja. Medgyessy miniszterelnök-helyettes is csak a hintapolitikát véli elképzelhetőnek: "Nekünk meg kell próbálnunk több metszetben gondolkodni. Például bizonyos körben, mondjuk Jugoszláviával és Ausztriával együtt kapcsolódnánk a Közös Piachoz, ami nem zárja ki a KGST-tagságot sem". A szovjet megrendelések csökkenése a csak KGST-minőséget gyártó vállalatok fizetésképtelenségét idézi elő. A dolgozók számára ez tömeges leépítést, munkanélküliséget jelenthet. Erre nem elég azt válaszolni, amint egyes kormánytagoktól halljuk, hogy Spanyolországban is 20 százalékos a munkanélküliség. Ezt a gondot a hagyományos kezelési módokon túl - munkanélküli segély, szociális segély, átképzési rendszer csak a gazdasági demokrácia kiépítésével, dolgozói részvénytulajdon, önigazgatás, és a többi - lehet enyhíteni és elviselhetővé tenni. De első lépésként, mint ezt már több ízben kifejtettem e műsor keretében, a telephelyi szerkezete szerint valójában kis- és középméretű magyar üzemeket meg kell szabadítani a mesterségesen létrehozott nagyvállalati centralizációtól. Mennyire elemi kívánsága ez a dolgozóknak? Elég legyen itt utalni az Óbudai Hajógyár esetére, vagy az elkeseredett gyomaendrődi sztrájkokra, de idézhetnénk a példák hosszú sorát. Ha a felbontás jogi aktusa végérvényesen megtörténik, felszabadul majd a lakossági beruházási kedv is. Szilárd meggyőződésem, hogy ebben az esetben a lakossági megtakarítások zöme nem devizáért, Nyugaton vásárolt pazarló fogyasztásban csapódna le, hanem részvénytőke formájában integrálódna a hazai termelésbe. De maradjunk a devizánál, illetve térjünk vissza a kiinduló témánkhoz, a kormányzat pénzügy-politikai döntései elleni széles körű felháborodáshoz. Az MDF tiltakozó leveléből idézek: "Az évek óta prioritást élvező pénzügyi politika mára teljes vereséget szenvedett. Mondjanak le a Pénzügyminisztérium, az Adóreform-titkárság, valamint a Magyar Nemzeti Bank vezetői. Felhívjuk a miniszterelnököt, hogy vonja le a személyi konzekvenciákat." Valóban, a mai adminisztratív korlátozások jó része, a túltengő pénzügyi szabályozás felesleges. Egyetérthetünk ama közgazdászokkal, mint Matolcsi György vagy Sándor László, akik a magyar konvertibilis adósságállomány tőkésítését, illetve vállalati adósságállománnyá való átalakítását javasolják. Az önálló devizaszámlát nyitó vállalatok a magukra vállalat adósságért cserébe a gazdasági szabadságot kapnák. Ezzel egy csapásra megszűnne a pénzügyi lobby hatalmának létalapja, a vállalatokat és a lakosságot egyaránt fojtogató adóprés ürügye. Az elvonás mértéke a nyugati társasági profitadókat követhetné - ez a mérték az Egyesült Államokban jelenleg 34 százalék. +++ 1989. április 26., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »