|
|
|
|
- Hallgatói vélemények - 2. folyt.
|
- Mindenesetre, ahol én gyerek voltam, ott ilyennel nem találkoztam. De most már, hogy másodszor szóba hoztuk ezt a táblakérdést, örülnék neki, ha a hallgatók közül, aki találkozott vele, hogy nyakába akasztottak volna embereknek táblát, amire rájuk nézve hátrányos szövegek voltak írva, örülnék, ha ezt elmondanák. - Igen, ez nagyon érdekes téma. - A másik téma, amivel úgy szintén nem értek teljesen egyet: maga nagyon sok olyan dolgot lead a rádióban adása közben, amire gondolom, nagyon sok embernek nincs szüksége, és nem kiváncsi rá, és sokkal szívesebben hallana történetesen más, ettől komolyabb dolgokat. Például volt rá eset, amikor felhívta önt egy hölgy, hogy a sógora elveszi a testvérének a levelét. Szóval ez olyan dolog, ami abszolút senkire nem tartozik. Első perctől kezdve követem a műsorát, tehát tulajdonképpen minden részét eddig még hallottam. - Ez a dolog magatartás tipus, mert én szeretném ezzel a műsorral a hallgatók mentalitását is bemutatni, és nem is törekszem rá, hogy kifejezetten kuriózum értékű riportokat készítsek, mivel ez tényleg a hallgatók műsora. Ha egy hallgató fontosnak érezte azt elmondani, hogy ő a sógornőjének írt, és az mit tudom én mit csinált, ez mint eset, ha túl egyéni, akkor nem hozom le, mert akkor unalmas, de ilyennel én már találkoztam elég sokkal, aki nálam azon panaszkodott, hogy X, Y ellopta a levelét. Az egész magyar hallgatóság arról panaszkodik, hogy a Belügyminisztérium még mindig cenzúrázza a leveleket. Tehát valahol ez a levélhistória úgy benne van a közérdeklődésben. - Igen. Ez velem is előfordult, hogy a levelet otthon cenzúrázták, amit küldtem. De szóval egyszerűen értelmét nem látom, hogy ez a hölgy mit akart azzal, hogy ön most mit tud ebben az ügyben csinálni. Na mindegy, ez teljesen független. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|